- Hát akkor itt egészen komoly infrastr... hálózat épült ki önök között - mondtam.

- Hát igen. Van logisztika - mondta a hölgy, és nagyot nevetett.

No, gondoltam, ezek szerint nyugodtan előhozakodhattam volna az infrastruktúrával is.

Elhagytuk Újpestet, már vagy tíz perce diskuráltunk.

Ő ült le mellém, és kérdezte, megáll-e a vonat Nagymaroson.

Mire mondtam, hogy igen, megáll Maroson, ahogy mondják mifelénk. Innentől már tíz perc se kellett hozzá, hogy megtudjam: útitársam, ez az erőtől duzzadó, mosolygós hölgy székely, Gyergyóból jött, egy kis faluból. Pesten szolgál egy családnál ápolóként, de most ápoltja kórházban van éppen, és ő pár napra leutazik helyettesíteni egy kolléganőjét, aki Maroson viseli egy másik magatehetetlen anyaországinak gondját.

- Kölcsönadtak - mondja nevetve.

- Milyen jól működő rendszer lehet ez.

- Ez? Mint a masina.

- És van valami központ, amelyik az embereket vezényli?

- Központ? Van. Kati. Ő a központ. Délután ötkor összejövünk nála harmincan, negyvenen, s ő kiosztja a dolgokat. Ő tudja, hol milyenünk kell, s ki mihez ért. Van, aki tud katéterezni, s injekciózni, van, aki erős, s van képzett ápolónő, s orvos is.

- S maga mit tud?

- Én? Emelni - mondja büszkén. - Emelni s forgatni. Kevesen tudják, s bírják azt. S én mindig kapok munkát, mert én bírok emelni. S van, ki nem bír emelni. Pedig itt rengeteget kell emelni. Béemelni, kiemelni, forgatni. Itt úgy elhagyják magukat a népek, mint a rongy. Minálunk, ha valaki nem tud fölkelni, akkor az meghol. Nem hentereg évekig el. S megüszkösödik, s elrohad élve. Persze nem énnálam. Mert én kiemelem s béemelem naponta ötször is. S nincsen is rajta egy seb. S én úgy kiültetem minden nap ötször, s hiába kapálódzik, kiültetem.

- És körülbelül hányan vannak egy ilyen csapatban, hálózatban?

- Nem tudom. Sok százan. Vagy még többen.

- És ennek a Katinak van valami irodája?

- Irodája? Lakása van.

- Saját lakása?

- Dehogy. Az öregasszonyé, akit ápol.

- És azt nem zavarja, hogy harmincan összejönnek a lakásán?

- Azt? Hát azt már nem zavarja semmi. Egy éve nem kelt ki az ágyból. S nem lát. S nem hall. Akárcsak a nagypapi.

- Ő a maga embere.

- Az. De valójában nem is nagypapi. A fiatalok a lakással együtt kapták.

- Hogy-hogy?

- A lakás a fiataloké. Óriási lakás. Tíz szoba. A fiatalok úgy vették, hogy a papa benne volt. Mondják, már az előző lakó is ővele vette meg, a papával.

- A papa a lakás tartozéka?

- S van pénzük, nem számít nekik egy papa ide vagy oda. A fiatalúr bankos vagy borrkker vagy mi az ördög. S hajnalig elvan, s bészed cefetül. Mindörökké bészedve állít bé. S meg bé is szí a füves szivartól. S a fehércseléd meg tréninges.

- Mit csinál?

- Tréningel. S folyton elmegy, s elmarad. S odahagyja a két gyereket.

- Magára?

- Dehogy, van másik fehérszemély. Valami volt színésznő. S az van mindörökké a gyerekekkel. S én meg az öreggel. S éjjelente összejövünk. S megbeszéljük a dolgokat.

- Miket beszélnek.

- Szépeket. A színésznő nagyon okos, s művelt. Irén. S sok szép verset tud, danol is, ha kell. Mindörökké versel, s danol. S kérdez engem, s én is danolok neki. S elvagyunk. Gyerek alszik, papi alszik, s mink meg elvagyunk. S megbeszéljük hogy hogy élnek népek. S hogy micsoda rémes felfordulás van, zakota s egyéb.

- Hol?

- Mindenütt. Mindenütt, ebben a világban. Meg már otthon is. Minden szerte van. S ezt megbeszéljük Irénnel.

- Haza hogyan, s mikor jár?

- Mikor muszáj a papírok miatt.

- Nem várja otthon senki?

- Engem nem.

- Szülei?

- Anyám meghalt, mikor tízévesforma voltam. Öreg tavaly.

- Öreg volt?

- Negyvenkettő. De olyan ötvenéves formája volt.

- Mibe halt meg?

- Pálinkába. Tyúkszarból főzték a szomszéddal. A szomszéd meg is vakult tőle. De ő szerencsére csak meghalt.

- Férje?

- Kinek?

- Magának. Van-e?

- Van a rosseb. Az kéne.

- Barátja sincsen?

- Az van. Az Elemér.

- Vele mi van?

- Ő kinn van Spanyolba. Itt volt, de folyton visszafordították. Lerakták a vonatról, visszafordították. Nem bírta. A sok visszafordítást. Kiment Spanyolba. Ott nem fordítják vissza úgy, mint itt. Ott, aki dolgozik, azt megbecsülik. Itt csak leszedik a buszról, vonatról s visszafordítják. Elemér nem bírta. Elment Spanyolba. Ott jó. Ott nem fordítják vissza. S ott meleg van.

- Spanyolban.

- Spanyolban. S oda szeretnék menni én is, Spanyolba. Ott van Elemér. S ott meleg van. S ott kapnék egy spanyol papát biztosan. S én azt kiszedném s bétenném, örömest. Spanyolba. Ott meleg van. S ott van Elemér.

Elfordította fejét, nézett ki az ablakon. Épp a Forte gyár romjai mellett robogtunk el, de ő biztosan nem azt látta, láttam az erős vállán, hogy nem azt.