A francia beteg
Józanabb vélemények szerint nincs mit ünnepelni. A franciául CPE-nek rövidített törvény ugyan a tiltakozók örömére "halott", a "betegségre" továbbra sincs gyógyszer: a pályakezdők körében húsz százalék felett van az állástalanok aránya és a munkaerőpiac merev szabályain sem lazítottak.
Miközben a francia vállalati szféra a globalizációs játékszabályokat követi, a politikai elit az elmúlt évtizedekben jobbára a súlyos válságba jutott szociális modell konzerválásával volt elfoglalva. Amikor reformokkal próbálkoztak, akkor - Laurence Parisot, a legnagyobb munkaadói szövetség, a Medef elnöke szerint - arrogánsan és elsietett módon próbálták lenyomni a változásokat a társadalom torkán. Így járt el a szocialista Jospin-kormány 1997-ben a 35 órás munkahéttel, s hasonlóképpen tett Dominique de Villepin most a CPE-vel.
A francia szakszervezetek a munkavállalók mindössze 9-10 százalékát tömörítik, a megfelelő egyeztetési fórumok hiányában és a diákok hathatós segítségével sikeresen kivitték a konfliktust az utcára. A radikális megoldással a közvélemény azért is szimpatizál, mert az emberek többsége azt látja: az egymást követő kormányok hiába tettek engedményeket a vállalatoknak, a vártnál sokkal kevesebb új munkahely jött létre. Sőt, a cégek inkább termelésáthelyezéssel és elbocsátásokkal próbálják versenyképességüket megőrizni.
Franciaországnak pedig égetően szüksége volna változásokra. A 2007-es elnökválasztásig aligha akad politikus, aki hozzá merne nyúlni e kényes témákhoz. Jacques Chiracot elsősorban az foglalja le, hogy valamit megmentsen abból, amit tizenkét éves köztársasági elnökség után hagy majd az utókorra. Az államfői ambíciókat dédelgetők közül de Villepin esélyei alaposan megcsappantak. A különutas politikát folytató belügyminiszter, Nicolas Sarkozy is búcsút mondott liberális-szabadpiaci nézeteinek. A tiltakozóhullámot meglovagoló ellenzéki szocialistáknak sincs igazából életképes javaslatuk a néhai jóléti állam viszonyait tükröző munkaerőpiac átalakítására. A politikacsinálóknak valamit sürgősen ki kell találni, mert a fejekben is nagy a zűrzavar: egyes felmérések szerint a franciák mindössze harminchat százaléka gondolkodik pozitívan a piacgazdaságról.