Veszedelmes viszonyok
Most Charleroi teremthet precedenst, de ez a dosszié összehasonlíthatatlanul súlyosabb fenyegetést jelent a futballra, mint a korábbi affér. A belga klub polgári perbe fogta a FIFA-t, mert egy marokkói légiósa megsérült hazája válogatottjában, és csaknem egy évig nem játszhatott. Az ügyre rácsatlakozott a G-14, amely egyrészt 200 millió eurót követel azért, hogy a szervezethez tartozó klubok elengedjék futballistáikat a világbajnokságra, és 850 millióra tart igényt az utóbbi tíz évre viszszamenőleg.
Ha a pert megnyeri a Charleroi, illetve a G-14, az - túlzás nélkül - rendkívüli állapotokat teremthet a nemzetközi labdarúgásban.
Mielőtt azonban a veszélyeket részleteznénk, tisztázzuk, mi is az a G-14. A tagjainak pénzügyi hozzájárulásából létrejött egységet - mint az elnevezésből is kitetszik - tizennégy klub alapította 2000-ben. Angliából a Liverpool és a Manchester United, Franciaországból a Marseille és a PSG, Hollandiából az Ajax és az Eindhoven, Németországból a Bayern München és a Dortmund, Olaszországból az Internazionale, a Juventus és a Milan, Portugáliából a Porto, Spanyolországból a Barcelona és a Real Madrid tartozott a csoporthoz. Az amúgy sem jelentéktelen társaság utóbb kiegészült az angol Arsenallal, a francia Lyonnal, a német Leverkusennel, valamint a spanyol Valenciával, azaz ma már G-18-nak is lehetne nevezni. Vezetője az a svájci Thomas Kurth, aki 2000 előtt az UEFA jogi osztályát irányította, és menedzsmentjének élén olyan neves klubkorifeusok állnak, mint Joan Laporta, a Barcelona elnöke, továbbá David Dein, az Arsenal, Uli Höness, a Bayern München és Roberto Bettega, a Juventus elöljárója.
A G-14 azért szerveződött, hogy minél több pénzt szakítson ki magának a labdarúgásból. Egy brit sportújságíró, Martin Samuel szerint a csoportot a félelem tartja össze, mert tagjai attól rettegnek, hogy azok az irdatlan összegek, amelyeket klubjuk előmenetelére fordítottak, egyszerűen nem termelhetők ki a labdarúgásból, illetve az ahhoz kapcsolódó üzletekből. Mindenesetre a megalakuláskor az volt az elképzelés - és ez ma sem változott -, hogy a G-14 saját bajnokságot hoz létre az amerikai profi ligák (NBA, NHL, NFL) mintájára, azaz a tizennyolc klub kiszakad az angol Premier League-ből, a francia Ligue
1-ből, a holland Eeredivisie-ből, a német Bundesligából, az olasz Serie A-ból, a portugál Super Ligából és a spanyol Primera Divisionból.
Hogy ez mennyire nem ábrándos terv, arra - a klubok többségének nagyságán túl - az is bizonyíték: az UEFA éppen a G-14 megalapítása nyomán bővítette ki a Bajnokok Ligáját, melyben a vezető európai futballnemzetek ma már három-négy csapatot indíthatnak. Sőt, napjainkban a BL-ben keletkező bevételnek a 80 százalékát a csoportmérkőzéseken részt vevő harminckét klub között osztják fel, azaz csupán 20 százalék marad a tornát rendező európai szövetségnél.
A G-14-et azonban ez sem hatja meg, a csoport tagjai - arra hivatkozva, hogy a földkerekség legjobb labdarúgói náluk játszanak, így ők vállalják a legnagyobb kockázatokat - mind több és több pénzt szeretnének maguknak kicsikarni.
Gondoljuk meg, mivel járhat a legújabb ügy, a charleroi-i!
Amennyiben a felperesek nyernek - ez nincs kizárva még akkor sem, ha az alperes FIFA mellé állt az UEFA, illetve az ahhoz tartozó 52 nemzeti szövetségből 50 (az angol és a német nem) -, úgy a jövőben az elit klubok kiszámolják majd, hogy klasszisaik mennyit keresnek négy-öt nap alatt, és labdarúgónként ugyanannyit követelnek a válogatottbeli fellépésekért, illetve az azokat megelőző edzőtáborozásokért. Nem elhanyagolható összegekről van szó, hiszen a jelenkor leghíresebb játékosai heti ötven-, hatvan-, hetvenezer fontot is megkeresnek! Egyelőre az a FIFA-szabály, hogy a kluboknak olyan biztosítást kell kötniük játékosaikra, mely a válogatott mérkőzésekre is vonatkozik, de pervesztés esetén megfordulhat minden, hiszen valamennyi egyesület hatalmas summát kérhet labdarúgóinak nemzeti szerepléséért. Mindez átfogó folyamatokat indíthat el, mert várhatóan nemcsak a G-14 tagjai lesznek élelmesek: a West Bromwich például megszabja majd, mennyiért engedi át Gera Zoltánt a magyar válogatottnak. Ilyen ellentételezésekre még a leggazdagabb szövetségek sem lennének képesek, hát még a szegényebbek...
További veszedelem maga a G-14-es bajnokság. Az ebben szereplőket - futballistákat, edzőket, játékvezetőket - a FIFA és az UEFA kitiltaná az égisze alá tartozó küzdelemsorozatokból, de ezzel esetleg aláásná a világ- és Európa-bajnokságokat. Nagy kérdés ugyanis, mit választanának a sztárok: a heti több tízezer fontot, vagy azt, hogy szerepelhessenek hazájuk válogatottjában. (Akad ugyan olyan klub - lásd a Chelsea-t -, amely nincs a G-14-ben, és játékosai hasonló jövedelmekkel büszkélkedhetnek, mint a tizennyolcak futballistái, ám efféle, "körön kívüli" mogul nem sok van.) A mai brazil A csapatban - hogy csak négy törzsgárdistát említsünk - Cafu 144-szeres, Roberto Carlos 126-szoros, Ronaldo 97-szeres, Ze Roberto 78-szoros válogatott: számukra, bármennyire szeretik is hazájukat, bizony nagy dilemma lenne, hova húzzanak. És így van ez a legnevesebb angolokkal, argentinokkal, olaszokkal, spanyolokkal is... Ne feledjük: Alfredo di Stefano, a Real Madrid legendája - miután eljött a River Plate-től, s mielőtt a királyi gárdához szerződött - a FIFA által el nem ismert kolumbiai "kalózbajnokságban" futballozott öt éven keresztül!
S hogy ki lenne kíváncsi arra a vb-re, amelyen a brazil, az argentin vagy az olasz C vonulna fel? Alighanem mindannyian tudjuk a választ. Ha ez megtörténne, alapjaiban rendülne meg a labdarúgás.
Szerencsére még nem eszik olyan forrón a kását, egyelőre mindez csupán vízió.
De elsiklani fölötte nem szabad, mert rémlátomás lehet belőle...
