Mindenekelőtt ismerjék meg Imrét és Pétert! Az apa elektronikai műszerésznek tanult, sokáig a szakmájában dolgozott, de tíz éve méhtartásból él. Nyaranta a kaptárok között tölt egy hónapot, olyankor sátorban hál, s ponyvahajléka köré katonai álcahálót feszít. A jó arcú, arányos testfelépítésű férfi korábban nős volt, házasságából két fia született. Elvált, ám ma is jó a kapcsolata volt asszonyával és gyerekeivel. A férfi most egy lakótelepi garzonban lakik élettársával.

Imre nagyobbik fia az egyik kaposvári szakközépiskola harmadik osztályába járó Péter. Kettejük közös szenvedélye egy katonai ihletésű taktikai játék, aminek lényege: miképp lehet bejutni egy őrzött területre, és onnan információkat kijuttatni. Péter rendszeres látogatója például a szigetvári konzervgyárnak. Átveti magát a kerítésen, megmássza a gyár épületeit, és onnan rádión keresztül helyzetjelentést küld apjának, aki autójában dekkolva issza a fiú szavait. Az üzem kutyás őrei nem veszik észre Pétert, mert a fiú úgy tud beosonni, ahogyan az akciófilmekben. A kutyák ellen helyezkedéssel védekezik: ügyel rá, hogy a szél feléje fújjon. Ha mégis észreveszik, nyúlcipőt húz. Péter bárhová megy, kárt nem okoz - csak játszik.

- Sportból csinálom - mondja a vékony, 183 centis, mosolygós, szőke fiú. - Az adrenalin miatt kell.

- Jól jöhet még az így megszerzett tudás és a pszichikai tréning, ha elmegy kommandósnak vagy légiósnak - véli az apa elégedetten.

Ülünk az apa garzonjában, s miután megismertem Imre és Péter közös játékát, vendéglátóim részletesen elmesélik a szombati akciót. Imre tavaly Nyugotszenterzsébeten szüretelt, s akkor akadt meg a szeme egy a szegényes környezetből kirívó, félig kész portán, főként a ház mögött épülő medencén. Megtudta, hogy Toller László és családja építkezik ott, s ez még jobban felcsigázta az érdeklődését. Később bement a szocialista politikus szőlőjébe, és lefotózta a munkálatokat. Aztán egy héttel ezelőtt felvetette a fiának, hogy a Toller-birtok felderítése izgalmas feladat lenne, hiszen a politikus ingatlanján mindig nagy a nyüzsgés. Péter rákattant az ötletre.

Apa és fia szombat délután három óra tájt kiautózott Szenterzsébetre. Imre a pécsi polgármester szőlőjétől pár száz méterre állt meg, s fia terepszínű ruhában a szőlőkön át irányba vette Toller birtokát. Péter a fejébe dzsungelkalapot nyomott, annak szalagjába - arca takarására - sást tűzött. A fiú most is vitt magával rádiót, azon át tartotta a kapcsolatot apjával. Péter ruhájában volt még egy egészségügyi csomag és egy - a szél által elfújhatatlan lángú - viharöngyújtó, amelynek oldalából négycentis kés nyílt bicskaszerűen. Amikor Péter eljutott Tollerék házáig, készített néhány fotót, majd visszaindult, ám akkor észrevették. Pár perccel később tucatnyi helybéli üldözte az apja autója felé menekülő fiút. Az üldözés fél óráig tartott, s Pétert végül elkapták. Amikor apja ezt a rádión megtudta, hazahajtott. Imre így magyarázza cselekedetét:

- Úgy láttam, hogy nem lenne jó, ha odamennék, mert a fiam körül lincshangulat alakult ki.

Meglepődöm:

- Ebben az esetben nem inkább védenie kellett volna a fiát?

- Úgy gondoltam, ha odamegyek, azzal ártok neki.

A helybeliek elmondták Pétert mindennek, de nem bántották. A forró helyzetet Péter ekképp összegzi:

- Volt ugyan két ember, aki meg akart ütni, de a többiek megvédtek.

Aztán jöttek a rendőrök, bevitték a fiút a szigetvári kapitányságra, kihallgatták, majd hazaengedték. Megállapították, hogy magánlaksértést követett el, de eljárás csak akkor indul ellene, ha Toller László feljelenti őt.

Amikor apa és fia a történet végére ér, arról kérdezem őket, hogy mozgatta-e őket politikai indíték?

- Dehogy! - utasítja el feltevésemet Imre. - Az volt a feladat, hogy ki tudjuk-e figyelni a házat.

- Maguk szerint ezt elhiszi valaki?

- Pedig nem azért akartuk lefotózni a házát, hogy lejárassuk - állítja az apa. - Ha ez lett volna a cél, akkor már rég bemutathattam volna a képeket Toller épülő medencéjéről.

Imre - bizonyítékként - a számítógépén megnyitja a "Toller-dossziét", amin az épülő ház képei láthatók.

- Ezeket a fotókat tavaly készítettem, de nem küldtem el őket sehová.

- Szóval csak véletlen, hogy Tollert és nem egy jobboldali politikust provokáltak - jegyzem meg, miközben a szemem a háttérben folyamatosan villogó Hír TV-re téved.

- Jó, hát én tényleg utálom a szocialistákat! - tör ki az apából. - A nagyapámat kuláknak nyilvánították, és elvették mindenét. Ezért én a jobboldalhoz húzok.

Péter osztja apja véleményét, de hozzáteszi, hogy nem tagja semmilyen mozgalomnak. Látva, hogy ennél több politikát nem húzok ki belőlük, váltok:

- Sokakat veszélyeztet a maguk játéka. Mi van, ha egy éjszakai őr vagy egy a házát óvó, a tolvajoktól rettegő ember reflexszerűen a fiára támad?

- Abból csak a fiamnak van kára.

- Maga nem rokkan bele? És a fiú anyja? Ráadásul lehet, hogy aki rátámad, az börtönbe kerül, a családja meg ellehetetlenül. Egy buta, óvodás bújócska miatt.

Az apa felsóhajt:

- Mondták rám, hogy nem nőttem fel, csak kiöregedtem a pelenkából.

Elköszönéskor Imre így búcsúzik:

- Kérem, ha megír minket, ne legyünk a cikkben nagyon hülyék.

- Rendben, de csodát ne várjanak!

l A jobboldali politikusok kampánya nevetséges ostobaságra késztette ezt a fiatalembert, véli Toller László. A szocialista képviselő elmondta, hogy nem jelenti föl a magánlaksértőt, s ha Péter kíváncsi a szőlőjére, nézze meg nyugodtan. De nyíltan, ne sumákolva! - fogalmazott a politikus, majd hozzátette: a szőlő, a 200 négyzetméteres épülő ház és az arra felvett hitel szerepel a vagyonbevallásában.

A vagyonnyilatkozatban szereplõ 200 négyzetméteres ház