Az Európai Parlamentben jóváhagyott kompromisszum nemcsak a képviselőket osztotta meg - a magyar szocialisták például vállalható középútnak találták és megszavazták, míg a néppártiak és az SZDSZ képviselője szerint túl piacvédő, s ezért ők elutasították -, de a tagállamok tanácsában is tovább birkóznak a minél nagyobb, illetve a minél óvatosabb piacnyitás hívei. Az Európai Tanács bő két hét múlva tárgyalja az új bizottsági javaslatot, s benne a többi közt a következőket. Brüsszel annyiban nem enged az EPnek, hogy a külföldi vállalat szerinte megkezdheti a tevékenységét a fogadó államban, ha annak hatósága bizonyos időn belül nem dönt ezzel ellentétesen. (Az EP szerint ellenkezőleg, "pozitív igazolást" kellett volna beszerezni.) Továbbra is áll, hogy a működést csak közbiztonsági, közegészségügyi és környezetvédelmi szempontok alapján lehet megtagadni, valamint minden munkaügyi vitában a fogadó állam szabályai az irányadóak. E szempontokon túl viszont nem lehet hátráltatni a cégeket felesleges adminisztratív terhekkel, példának okáért nem lehet telephely nyitására kötelezni őket. Akadályozza őket éppen eléggé a kivételek széles köre, amely felöleli a legfontosabb szolgáltatásokat (közszolgáltások, privát egészségügy) illetve a legrugalmasabban átvihetőeket (taxi, audiovizuális terület, közjegyzők) Az új tagállamoknak, köztük Magyarországnak jelentős piacelőnyt jelentene a nagy élőmunkaigényes szolgáltatások (építőipar, takarítás) átvitele. Ezt azonban kiküldött dolgozókkal tudnák igazán nyereségesen megoldani, márpedig az EP éppen azzal húzta ki a Bolkesteinirányelv egyik méregfogát, hogy ezt a munkavállalói kört kivette a hatálya alól. Ezt Brüsszel elfogadta. A szűk keresztmetszetet itt magyar szempontból most az jelenti, hogy a német és az osztrák szolgáltatási piac még három évig bizonyosan korlátozott az építőipari, belsőépítész, és takarítócégek kiküldöttjei előtt.