"Neveket nem említek, ugyanis úgy döntöttünk, hogy bizalmasan kezeljük a tranzakciót. Azt elmondhatom, hogy nem a korábban hírbe hozott Richter Gedeon gyógyszercégről van szó" - mondta Bellantonio, aki annyit azért elárult, hogy egy olyan vegy- és gyógyszeripari multinacionális cég került képbe, amelynek Magyarországon is van képviselete. Az a hír is igaz, hogy az öszszekötő a bécsi székhelyű Investkredit Bank budapesti irodája. "Tudom, hogy az Investkredit magyar illetékese ezt cáfolta, de csak azért, mert naponta több száz telefont és e-mailt kapott" - magyarázta az ügyvéd.

Arra a kérdésre, hogy egyáltalán miként vetődött fel magyar vagy magyarországi befektetők neve, azt válaszolta, hogy tavaly októberben a gyógyszervállalat érdeklődését egy jól ismert magyar vállalkozó közvetítette ügyfelének, Guido Carlo Di Cosimónak. Nevet itt sem kaptunk, de az ügyvéd nem cáfolta, hogy az olasz sajtó által említett Szilvás Zoltánról lehet szó. "Szilvás és Di Cosimo tizenöt éve szoros barátságban áll" - hangsúlyozta Bellantonio, aki a következőképpen foglalta össze a helyzetet: az eladósodott Laziót a gyógyszercég vásárolná meg, Di Cosimo ebben csak közvetítő, ő a csapatot megmenteni akaró volt játékos, Giorgio Chinaglia mögött áll. "Jelenleg azonban mindez csak elmélet, mivel a Lazio tulajdonosa, az építőipari vállalkozó Claudio Lotito egyelőre hallgat, és az ár feltornázására törekszik" - fogalmazott Bellantonio, aki az együttes értékét így határozta meg: a Lazió részvényei a tőzsdén pillanatnyilag 46 eurocentet érnek, és a papírokból 65 millió van. Ehhez hozzá kell számolni a klub ingatlanjait, játékosainak piaci árát, az egyesület rangját, imázsát, továbbá tetemes adósságát, de megéri, mivel Európa egyik legismertebb futballklubjáról van szó.

A Lazio megvásárlásával kapcsolatos tranzakció révén hírbe hozott Szilvás Zoltán munkatársunk kérdésére kifejtette: sem olaszországi, sem más labdarúgócsapatba nem kíván pénzt fektetni, így nem is tárgyalt ilyen ügyben. Hozzátette: való igaz, ismerik egymást Guido Carlo di Cosimóval és Giorgio Chinagliával is; mi több, nyolc évvel ezelőtt ő képviselte őket Magyarországon a Ferencvárossal kapcsolatos, végül sikertelenül zárult tárgyalásokon. (Az elhíresült Dicobe-ügyben - A szerk.). A két olaszszal azóta is akadt néhány közös üzletük, ám ezeknek nem volt közük a futballhoz: a sportágat a nyolc évvel ezelőtti kudarc óta, ha teheti, igyekszik elkerülni. A két vállalkozóval pillanatnyilag nem áll üzleti kapcsolatban, tehát most az az egyetlen igaz állítás, hogy ismerik egymást, és gyakran találkoznak.

Szilvás egyúttal cáfolta azt is, hogy a Marsala nevű - információnk szerint jelenleg hatodik ligás - csapatot is meg kívánta volna vásárolni. Tény, hogy az említett üzletemberekkel együtt járt Szicíliában, de nem a labdarúgás kapcsán, hanem más ügyekben igyekezett magyar- olasz üzleti kapcsolatokat kiépíteni. Szilvásnak ily módon sejtelme sincs arról, miféle befektetőcéget képviselne ő. Már csak azért sem, mert messze nem rendelkezik akkora tőke felett, amellyel a Laziónál labdába lehetne rúgni.