Állatorvos ismerősöm szerint, ha most egyetlen füttyentésre eltűnhetne az összes bizonytalan származású vagy lejárt szavatosságú (netán kétszer kiolvasztott) húsáru a magyar pultokról, a hétvégi bevásárló néhol üres pultokkal nézhetne szembe. Fütytyös emberünk azonban jelenleg nincs, szigorodó ellenőrzésünk viszont van. Ahogy mondani szokás, ez se semmi, de egy többszörösen liberalizált kereskedelemre épülő gazdaságban reménytelen minden kiló húst állatorvosi ellenőrzés alá vonni. A szakember azonban mond még egy mondatot, amitől rosszkedvünk támadhat: "ne hidd, hogy az ilyen ügyek mindegyikében nincs legalább egy megvásárolt hivatalos személy - egy hűtőkamiont nehéz családi üdülőkocsinak nézni".

Az uniós belépés előtt a hazai illegális húsforgalmazást a pesszimista szakmai becslés a forgalom harmadára, a bizakodóbb ötödére becsülte. A belépés után ez a helyzet (mindkét megközelítésben) romlott, mert az EU-ba léptetett áru elvileg bárhol forgalomba hozható, bár származási és szavatossági okiratnak természetesen léteznie kell. Ez az a pont, ahol az igazi felelőst keresni érdemes. A kereskedők nem balgák, jelentős haszon az, amiért egy-egy illegális szállítmányt át mernek futtatni a rendszeren. A hozamnak olyan mértékűnek kell lennie, hogy akár még egy kisebb tétel esetleges lebukását is kibírja a biznisz. Ezekről értesül a nyilvánosság. Az elképzelt menetrend a következő: a "megkerülhető" ukrán vagy román ellenőrzésen átjuttatunk egy nem különösebben túladminisztrált szállítmányt, ezt itthon hűtőházba visszük, s előkészítjük az értékesítést. Ehhez szükségünk van egy hazai illetékesre, aki pecsételni hajlandó (ügyletünknek ez a legkockázatosabb pillanata). Innentől kezdve viszont már csak a csomagolás, a címkézés (rajta a "származási hely") és az immár legális kiszállítás van hátra. Ha eddig elkerült a lebukás, már-már megúsztuk, mert van nyilvántartási szám és pecsét, magán a nejlonos húson pedig nincs alvázkód. A haszonkulcs óvatos kalkuláció szerint is több mint ötven százalék. És e ponton kellene írni a hazai húsosszakma önvédelméről, a közös föllépésről meg a szakminisztériumi kemény fellépés indokoltságáról, de az említett haszon feleslegessé tesz minden józan érvet. Mert sajnos létezik akkora pénz, amennyiért valaki hajlandó eladni az olcsót és nem ellenőrzöttet, még akkor is, ha némelyik büdös is egy kissé.

Mi meg tolongunk az "akciósért", miközben rettegünk a koleszterintől meg a madárinfluenzától. Miközben azt hisszük: saját hűtőnkben minden rendben.