"Nigéria egysége csupán a britek agyszüleménye" - jelentette ki még 1948-ban Abubakar Tafawa Bulewa későbbi miniszterelnök, aki alighanem tisztában volt a vallási, etnikai és társadalmi ellentétekkel, amelyek időzített bombaként fenyegetik ma is az ország békéjét. A két gyarmatból 1914-ben a brit korona fennhatósága alatt egybegyúrt államban az északon honos muzulmánok évszázadok óta harcolnak a déli keresztény törzsek ellen. Régen a rabszolga-kereskedelem, a színesfém-lelőhelyek és a termőföld birtoklása adott okot a csatározásokra, míg ma a mintegy fél évszázada felfedezett óriási olajkincs (Nigéria a világ nyolcadik legnagyobb olajexportőre) hasznának lefölözése, a politikai hatalom megszerzése a cél.

Bár kisebb-nagyobb csetepaték szinte állandóan folytak az országban, a hatvanas évek végi biafrai háborútól eltekintve sokáig viszonylagos nyugalom uralkodott Nigériában. Az 1999-ben, a diktátor Soni Abacha halála után megválasztott Olusegun Obasanjo elnök békét teremtett, ami komoly gazdasági fellendülést hozott Afrika legnépesebb, 130 millió lelket számláló államának. A nagy nyugati olajtársaságok (Shell, Chevron Texaco, Agip) révén kitermelt kőolaj kiviteléből busás jövedelemre tett szert az államkassza. Csakhogy a muzulmánok lakta északi tartományok régóta sérelmezik, hogy a beruházásokból aránytalanul kevés jut nekik, miközben a déli városok látványos fellendülésen mennek keresztül, s elégedetlenségüknek gyakran lőfegyverekkel adnak hangot. Az utóbbi hetekben pedig az egész világon nagy vihart kavart Mohamed-karikatúrák lobbantották - szó szerint is - lángra az országot. Előbb a muzulmán  hauszák végeztek ámokfutást az ibók lakta településeken, majd válaszul utóbbiak kezdték gyilkolni az iszlámhívőket, aminek legalább száz ember esett áldozatul, s ezrek menekültek el otthonukból.

Régi feszültségforrás, hogy a Niger-deltájában, az olajlelőhelyek szomszédságában lakó törzsek is nagyobb részt követelnek maguknak az olajbevételekből. A minden európai képzeletet felülmúló korrupció következtében azonban az olajból befolyó hatalmas összegek jelentős hányada magánszámlákon köt ki, miközben az ország lakóinak több mint háromnegyede ma is napi nyolcvan dollárcentből él, sok településen ismeretlen a villany, a csatorna és a vezetékes vízellátás. Súlyosbítja a helyzetet, hogy Afrikában először éppen Nigériában mutatták ki először házi szárnyasokban a H5N1 vírust, ami halálos veszélyt jelenthet az emberre is.

Az egyre növekvő elégedetlenséget több fegyveres szervezet igyekszik meglovagolni, amelyek a kormánnyal és egymással is harcban állnak. A kormánnyal, hogy az olajkitermelés okozta károkért több pénzt juttasson a déli tartományokba, míg egymással, a megcsapolt vezetékekből lefejtett kőolaj és földgáz csempészútvonalának ellenőrzéséért. De nem riadnak vissza attól sem, hogy valamelyik külföldi cég néhány munkását elrabolják, hogy váltságdíjat követeljenek. A Shell emiatt már felvetette a kivonulás lehetőségét is. Más kérdés, hogy új cápák, dél-koreai és kínai cégek várnak ugrásra készen, hogy megvessék lábukat Nyugat-Afrikában. Sőt, az abujai kormány is dédelget olyan terveket, hogy saját kézbe veszi az olaj- és földgázipart.   Az állami kitermelés jövedelme a kormányzat számára a mainál is szabadabb préda lenne, noha Obasanjo elnök programjának sarkalatos pontja volt a korrupció felszámolása. Ám hatalmát aligha őrizhette volna, ha nem "lakatja jól" az államapparátus örökké pénzéhes vezetőit. Nem csoda, hogy Nigéria az óriási olajjövedelmek ellenére évek óta a csőd szélén áll. Paradox helyzet, de ez is Obasanjo malmára hajtja a vizet, mert, ha zűrzavar támad, rendteremtés ürügyén kierőszakolhatja az alkotmány módosítását, s harmadszor is jelöltetheti magát 2007-ben elnöknek.