A történet a házelnök kínai útjával kezdődött. Szili a távol-keleti állam több vezetőjével is találkozott, s tárgyalópartnerei úgy nyilatkoztak, hogy ösztönözni fogják a tőkeerős kínai cégek magyarországi befektetéseit. A megbeszéléseken szó volt arról is, hogy Budapesten kínai termékbemutató-ház nyílna, s ez az intézmény Európa és Kína között egyfajta gazdasági kapuként működne.

Választási körzetében Szili Katalin fideszes ellenfele Borhidi Attila akadémikus, a Pécsi Tudományegyetem 74 éves botanikus tanára. Borhidi féloldalas hirdetést tett közzé egy helyi reklámújságban, amelyben többek között azt állította, hogy veszélyben vannak a magyar munkahelyek, mert Szili Katalin kínai vendégmunkásokat toboroz Magyarországra. Szili hazugságnak minősítette ezt, és bocsánatot várt ellenlábasától.

Várhatja. Borhidi Attila a bocsánatkérés elutasítására összehívott sajtótájékoztatón ragaszkodott minden szavához. A Fidesz politikusa szerint, ha Kína valahol tőkét fektet be, akkor azt azzal a céllal teszi, hogy az otthon feleslegessé vált munkaerőt külföldi országokban helyezze el. Szerinte a kínai beruházó nem dolgoztat majd más országbeli munkavállalóval, csak kínaival. Vagyis, amikor Szili befektetetésekről tárgyalt Kínában, akkor valójában kínai munkásokat toborzott.

Hogy ezt a feltevést mi támasztja alá, arra nem kaptunk választ a politikustól. Illetve egyet azért mégis: a tanár úr azzal bizonyította hipotézisét, hogy ő komoly ember, és ezért mindig igazat mond.

Ennyi.

Egyébként Borhidi Attila a sajtótájékoztatón nem vitatta, hogy egy kínai roppant nehezen kap vízumot az uniós államokba, s ezáltal Magyarországra. A képviselőjelölt nem tud arról, hogy a magyar kormány könnyítést tervezne ezen a téren - mellesleg nem is tervezhet az unió egyetértése nélkül. Tény, hogy hazánkban él már húszon-egynéhány ezer kínai, ám számuk az elmúlt nyolc évben stagnál. Munkát azok a kínaiak kaphatnak nálunk automatikusan, akiknek letelepedési engedélyük van, amihez viszont ötéves itt-tartózkodás kell. Munkavállalói engedélyre szinte csak a kínai szakácsoknak van esélyük. Az sem igaz, hogy a kínaiak csakis saját honfitársaikat foglalkoztatnák. Pécsett például akad olyan kínai vállalkozó, akinek boltjaiban egyetlen kínai sem dolgozik, viszont a magyar alkalmazottak száma félszáz.

Borhidi Attila a hirdetésében azt is leírta, hogy "a kádári idők magas rangú rendőrtisztjeinek ügyvédi irodái gyorsított eljárással szereznek munkavállalói és letelepedési engedélyeket a kínaiak számára". A sajtótájékoztatón azonban kiderült, hogy Borhidi ezt az állítását sem tudja igazolni. Azt mondta, hogy neki nem dolga a bizonyítás, tegyék azt meg az újságírók. Borhidi Attila mellesleg megfontolásra érdemesnek tartotta a sárga veszedelemről írt könyvek figyelmeztetéseit. A kínaiakkal szemben táplált szorongását azzal látja igazoltnak, hogy a világban minden ötödik ember kínai.

A sajtótájékoztatón egyértelművé vált, Borhidi Attila úgy gondolja: a magyar-kínai kapcsolat fontosabb Kínának, mint nekünk. Vagyis: a miénknél százszorta nagyobb kínai piac nem tétel a magyar termékek számára. Viszont Kína számára a saját piacának századrészét képviselő Magyarország súlyos kérdés.

A rendszerváltás utáni magyar gazdaságpolitika egyik legbántóbb tunyasága az volt, hogy nem fordított energiát a távol-keleti kapcsolatokra. Merjük remélni, hogy a Fidesz vezető politikusai nem osztják Borhidi Attila Kínával kapcsolatos nézeteit, mert ha igen, akkor az - ránk nézve - veszedelem. Sárga, pontosabban narancssárga veszedelem.