Régebben színes, ugráló, zenélő hirdetésekkel próbálták megragadni figyelmünket a neten. Csak a méret és mennyiség számított – az, hogy akarva-akaratlan hányan nézik meg a reklámot. A hirdetések hatásával alig törődtek.

Aztán a hirdetési piacra lépett az addig semmilyen reklámot nem hordozó kereső, a Google, és szembeszállt a szakmai közvéleménnyel. A Google arra törekedett, hogy a megfelelő célközönséghez juttassa el a hirdetést, ezért minden oldalon csak az éppen keresett témához illő reklám jelent meg.

Bár eleinte a cég vezetői közül is sokan kételkedtek a kezdeményezés sikerében, ma a Google kapja az online hirdetésre költött összes pénz egyharmadát. A cég bevételei az égbe szöktek – számolt be a Metazin januárban.

A Google sikerének hatására a konkurens keresők is elkezdtek a keresett szóhoz kapcsolódó szöveges hirdetéseket forgalmazni. Tavaly közel 13 milliárd dollárt költöttek online reklámra Amerikában. S a becslések szerint a pénz 40 százalékán most már a Google, az MSN és a Yahoo osztozik.

Ez igen szép arány, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy az internet összforgalmának öt százaléka jut ezekre a nagy keresőkre – írja John Gapper, a Financial Times kolumnistája.

A hirdetők természetesen a nagy forgalmú portálokat szeretik, de jól tudják, hogy ezek látogatóinak csak kis része potenciális vevő. A szűkebb témákra specializálódó portálokon keresztül el lehet jutni a kívánt célközönséghez, az ilyen oldalakat viszont általában kevesen látogatják. 

Erre a dilemmára kínált megoldást a Google, s nyomában a többi nagy kereső. Ha ugyanis a hirdetés csak a reklámozni kívánt termékhez kapcsolódó szavak keresésekor jelenik meg, akkor jól meghatározott célközönséghez jut el, és a forgalom is nagy lesz. Ezért uralja a hirdetési piac sokkal nagyobb részét a Google és a hasonló keresők, mint amennyi a részesedésük az internet összforgalmából.

Gapper szerint azonban a nagy keresők monopolhelyzettel határos előnye nem marad fenn örökké.

Egy egyszerű kis program segítségével figyelni lehet, hogy az interneten szörfölők milyen oldalakat látogatnak. Az így kapott adatok automatikus összesítésével pedig megoldható, hogy az egyes netezők szeme elé mindig olyan hirdetés kerüljön, amely valószínűleg érdekli őket, függetlenül attól, hogy milyen oldalra látogatnak éppen. Például, ha valaki egy autós webmagazinról jut el egy hírportálra, akkor gépkocsival kapcsolatos hirdetéseket fog ott látni, ha pedig előzőleg egy zenei lapot nézett, akkor CD-ket fognak neki kínálni. A példában szereplő hírportálon tehát ugyanazon a helyen más-más hirdetés jelenik meg aszerint, hogy ki látogat oda.

A technikai lehetőséget azonban ma még nem használják ki. Egyrészt biztonsági szempontból aggályos a látogatott oldalakkal kapcsolatos információk tárolása. Másrészt ahhoz, hogy az új modell olyan vonzó hirdetési lehetőséget kínáljon, mint a nagy keresők, rengeteg kis, speciális tartalmú oldal, úgynevezett microsite együttműködésére lenne szükség.

Az akadályok elhárításáig a keresők kaszálnak legtöbbet a hirdetéseken. De ha sikerül megoldani a biztonsági problémákat, és létrejön a kis oldalak széles együttműködése, akkor már nem lesz olyan könnyű dolga a Google-nak.