– Az egyik novellám A hullámzó Balaton, amely egyik kötetem címadó írása is. A másik pedig A fagyott kutya lába. Az utóbbi még egy régi Nappali Házban jelent meg, és ősszel kötetben is olvasható lesz.

– A Hősöm teréből nem ment át semmi a filmbe?

– Egy-két motívumfoszlány bekerült a filmbe, illetve a forgatókönyvbe.

– Pálfi szerint eleinte ön nagyon szkeptikus volt, de nem mondott nemet. „Azután, hogy elolvasta a forgatókönyvet, nagyon lelkes lett. Szabadon engedett minket. Amikor kérdeztük, segített, amikor nem kérdeztük, nem tolakodott. Egyeztettük vele a dialóguslistákat, megnézte a vágott verziót, megvitattuk, mit kéne kivenni, mit visszatenni.” Vett már részt filmben ennyire intenzíven?

– Most készül Kamondi Zoltán rendezésében Az érsek látogatása című film Bodor Ádám regényéből. Ennek vagyok az egyik konzultánsa. Korábban nem voltam benne a film világában, nem is izgatott különösebben, igaz, most sem nagyon, de ez más kérdés. Ha az embernek a saját szövegeiből csinálnak filmet, s nem érez valamiféle késztetést, hogy ennen maga írja meg a forgatókönyvet, akkor jobb, ha elengedi a rendezőt, és hagyja, hogy azok írják meg, akik valamiért kiválasztották a szövegeit. (Ruttkay Zsófia és Pálfi György – A szerk.)

– Pálfi tehát nem kedveskedni akart, őszinte, amikor azt mondja, hogy ön nem volt tolakodó a forgatás alatt?

– Egyrészt nem is természetem, másrészt azért sem nyomultam, mert nem úgy fogtam fel a Taxidermiát, mint adaptációt vagy megfilmesítést. Ha pedig az én írásaim az alapanyagok, ha megmutatják a forgatókönyvet, akkor persze hogy megnézem, mert egyrészt a nevem alatt fut, másrészt meg kíváncsi is vagyok. Eleinte azért voltam szkeptikus, mert nehezen tudtam elgondolni, hogy mit és hogyan csinálnak a két, nemigen homogénnek látszó anyagból, mint A hullámzó Balaton meg A fagyott kutya lába. Elég volt pár oldalt elolvasnom a forgatókönyvből, és meggyőzött a sugárzó tehetség. Igen, ők valamit gondolnak, nagyon élesen és világosan, én meg alapanyagot adok hozzá. Amikor úgy éreztem, hogy van valami ötletem, amely segíthet a filmnek, akkor azt elmondtam nekik. Ez főleg a dialógusokra vonatkozott. Ha már az én figuráim, szituációim szerepelnek a filmben, jobb, ha én kontrollálom őket. Ezt sem vettük rigorózusan. A vágószobában jó néhányszor megnéztük a filmet.

– Ön javasolt-e rövidítést, ezt-azt?

– Ilyesmiről beszélgettünk. De még a látszatát is el akartam kerülni, hogy mint idősebb valamiféle tanácsadói viszonyba kerüljek Pálfiékkal. Nagyon-nagyon tudták, hogy mit akarnak.

– Ha az első randevúja sikerül, akkor Pálfi akár a fia is lehetne.

– Hát ha az első házasságom sikerül. Az nagyon jó érzés, ha az ember szövegei „mozognak”. Ha valakiben valamit elindít egy novellám, és mondjuk színházat akar belőle csinálni...

– Ilyen volt a Sárbogárdi Jolán vagy a Mauzóleum a Merlinben, a Játékszínben vagy a Kamrában.

– Vagy van, aki mozit akar belőle írni, van, aki pedig elmondja a versemet egy szavalóversenyen.

– Kedvenc versem, a Rókatárgy alkonyatkor is ilyen, amely annak idején a Nappali Házban jelent meg.

– Igen.

– A Taxidermiában az emberek „parti nagyul” beszélnek, mint mondjuk a Hősöm terében Tubica és Tubicáné, vagy úgy, mint Sárbogárdi Jolán az Ibusárban?

– Igen is, meg nem is. Nem gondolom, hogy a dialógusok nagyon a film elé tolakodnának. Magyarán: a film nincs agyondumálva. Az igaz, hogy amikor a szereplők beszélnek, akkor
az én nyelvemet használják.

– A hullámzó Balaton szinte filmre íródott, mert amikor olvastam, szinte képeket láttam belőle magam előtt.

– Valóban vannak olyan írások, amelyekben a szöveg könnyebben képesíthető, és A hullámzó Balaton látszatra ilyen is. De ez is a veszélye, mert úgy tűnik, hogy csak le kell fotózni, és kész. De a film más nyelv, más művészet.

– A Taxidermiában a hangulatot akarta „viszontérezni”?

– Megmondom őszintén, hogy semmit sem akartam én viszontlátni, viszontérezni. Inkább arra voltam kíváncsi, hogy ők, vagyis Pálfiék mit látnak meg benne. Tudja, amikor az ember a szövegét leírja, a munkája véget is ér. Innen kezdve be lehet szállni egy másik művészeti ágba mint segítő. Nagyon érdekes és radikális olvasatot forgattak le ezekből a novellákból.

– Pálfi szerint a filmet nemcsak a testnedvek, hanem maga a test tartja össze. Maga meg a testnedvek… Hát, tudja… Ha még a Párhuzamos történetek egy-egy fejezetéről lenne szó…

– Hát, A hullámzó Balatont, meg A fagyott kutya lábát azért lehet így is meg úgy is olvasni ám.

– Na, jó, A hullámzót… most már csak azért is újraolvasom.