Lányi Anita nevét sokan emlegetik mostanában Terézvárosban. Az ő nevét viseli ugyanis az az építészstúdió, amely több mint száz padlásteret vásárolt fel 2003 óta a VI. kerületben. Többségét a terézvárosi önkormányzat 2003-ban adta el a cégnek, egy csomagban. Ez a csomag 65 ház tetőterét foglalta magában, s összesen majdnem húszezer négyzetmétert tett ki. Vételára 174,6 millió forint volt. Vagyis körülbelül kilencezer négyzetméterenként. Közöttük Andrássy úti, Nagymező utcai, Teréz körúti tetőterek, igaz, néhány alig használható is. A piaci ár akkoriban ennek többszöröse volt, s a valós értéket inkább tükrözi, hogy önmagában egy-egy ház tetőtere, nem sokkal az adásvétel után, több százmilliós hitelrészek fedezetéül szolgált.

A VI. kerületi képviselő-testület 2003. május 29-én döntött az eladásról Fürst György alpolgármester előterjesztésére. A képviselők elé kerülő anyagban még szerepelt, hogy a vevő kötelezi magát az érintett házak felújítására, ez azonban már kimaradt az eladásról szóló határozatból, melyet a testületi többség jóváhagyott. Az adásvételi szerződésben tehát nem volt semmiféle kötelezettség arra, hogy a vevőnek mit kell a kedvezményes árért cserében végrehajtani a házakon. Elengedték neki továbbá a leendő tetőtéri lakások parkolásihely-megváltásának felét is, ami legalább 150 milliót kitesz.

Fürst úgy véli: a kerület ezzel az üzlettel jól járt. Egyrészt azért, mert a 65 tetőtér évente 40 millió forint kiadást jelentett az utánuk fizetett közös költségek miatt. Ez az eladás óta nagyjából 120 millió nyereség. Az eladásból befolyt további 175 millió, a parkolóhelyek megváltásából pedig 150 millió. Igaz, ennek 50 százalékát elengedték, de ez általános gyakorlat, mondja az alpolgármester, minden tetőtér-beépítésre megadják.

A vevő kötelezettségvállalása a házak felújítására azért maradt ki a szerződésből - mondja Fürst György -, mert egyrészt külön-külön minden háznál fel kellett volna mérni, mi felújítandó, s ez óriási költség lett volna. Másrészt pedig azért, mert ez nem igazi garancia, hisz az önkormányzatnak nem lett volna jogi eszköze a szankcionálásra. Sokkal jobb garancia szerinte a gazdasági kényszer, amely a vevőt beépítésre ösztönzi. A házak felújítását pedig maguk a lakóközösségek kényszeríthetik ki, a beépítéshez való hozzájárulásuk fejében.

Baranyai Zsolt építész, MDF-es ellenzéki képviselő szerint azonban a kerület járhatott volna jobban is. Például a piacihoz közelítő árral. Továbbá szerinte be kellett volna venni a szerződésbe épületenként a vevő felújítási kötelezettségét. Szankcionálni pedig úgy lehetett volna, ha a Lányi Stúdió letétbe helyez minden lakóháznál egy nagyobb öszszeget, amelyet a feltételek nem teljesülése esetén a házak szabadon felhasználhatnak az eredeti állapot visszaállítására. Baranyai szerint nem ártott volna egy részletes költségvetés sem a felújítandókról. Ő alpolgármester volt az előző önkormányzati ciklusban, akkor is adtak el egy-egy tetőteret, de pályázat útján, jogi és pénzügyi garanciával.

Király Hajnalka, a terézvárosi társasházak többségét képviselő Társasházi Tulajdonközösségek Egyesületének (TITTE) alelnöke szerint általános panasz, hogy a tetőtereket megvásárló Lányi-féle cégek szinte sehol nem fizetnek rendesen közös költséget, egy-másfél éves elmaradásaik vannak, ezért több házban indítottak pert ellenük. Úgy tudja, sok helyen a lakóközösségek nem egyeztek bele, hogy a padlásteret beépítsék, s abba főleg nem, hogy több szintet ráépítsenek a házukra. Szerinte kilencezer forintért négyzetméterenként maguk a társasházak is megvették volna a tetőtereket.

Varga Zsuzsanna, az egyik Lányi-tetőteres ház, a Hunyadi tér 8. lakója elmondja: náluk olyan tervvel álltak elő a lakógyűlésen, amelyikben egy szint ráépítés, plusz kétszintes tetőtér-beépítés szerepelt. Holott már így is ez az egyik legmagasabb ház a téren. A ráépítési terv ráadásul nem illeszkedett az épület eredeti stílusához. Továbbá a ráépített emeleten több kis alapterületű, harminc-egynéhány négyzetméteres lakást terveztek. (Ez egyébként szabálytalan, mert egy helyi rendelet szerint ott a létrehozandó lakások átlag alapterületének legalább 80 négyzetméternek kell lennie. - A szerk.) A ház közössége nem fogadta el ezt a tervet. Lányiék pedig már több mint egy éve nem fizetnek közös költséget. Levélben azt ajánlották: letétbe helyeznek egy összeget, melyet a ház akkor használhat fel, ha a lakók támogatják az építési engedélykérelmet. Ez szinte zsarolás - mondja Varga Zsuzsanna.

Igaz, kezdetben a Hunyadi tér 8.-ban örömmel fogadták az új tetőtér-tulajdonost, mint a ház leendő megújítóját. A hangulat akkor változott meg, amikor szembesültek a tervekkel. Az is igaz, hogy nem minden ház panaszkodik, vannak olyanok, amelyekkel a cég gond nélkül megegyezett és jól együttműködik. A hatvanöt közül négy házban a felújítás is elkezdődött. (Az ezekben létrehozandó tetőtéri lakásokat már hirdetik is.) További 8 társasházra van építési engedély, s 24-nél folyamatban van az engedélyezés - válaszolta e-mailünkre Lányi Anita. A Hunyadi tér 8. nincs ezek között. Az ott bemutatott terv - állítja Lányi - csak egy koncepció volt.

Referenciaként a Bajnok utca 19. számú ház felújítását említik, az már kész: tetőkerttel, világos lakásokkal. Itt található a cég székhelye is. Ez ugyan nem az önkormányzattól vett csomagban szerepelt, viszont annak példája - írja a cégvezető - hogy céljuk a "társasházak rehabilitációja a tetőterek beépítésén keresztül". Ám a rehabilitáció nagyon sok, rajtuk kívül álló körülménynek is függvénye, ezért az általuk felállított megvalósulási ütemterv rugalmas. Van, ahol adott pillanatban nem preferálják a beépítést, de rá pár hónapra mégis beleegyeznek, és ez fordítva is igaz. Ez a tetőtér-beépítésnek egyik rajtuk kívül álló tényezője és kockázata - írja Lányi Anita.

Mellékhatásként viszont a közösköltség-elmaradások említhetők, mondjuk mi. Lányi szerint "a közös költségek eddig is kifizetésre kerültek, és ezután is szándékunkban áll a megfizetése. A lakóközösségeket a tervezett rehabilitációtól függetlenül, szükség szerint támogatjuk, például több ház takarításával, gázvezeték és strangok cseréjével, kémények és tetők javításával."

Néhány házban valóban különböző karbantartási feladatok elvégzésével váltja ki a cég a közös költség fizetését, bár ezt a házak nem nagyon szeretik, mert nehezen ellenőrizhetők a karbantartás tényleges költségei. A közelmúltban egyébként, cikkünk írásával egy időben, a legtöbb társasházban kifizették a közös- költség-elmaradásokat. De van, ahol még mindig fennáll a tartozás, például a Hunyadi tér 8.-ban.

A látványterven így néz ki egy Dessewffy utcai tetõtér. A lakók egyelõre jobbára az árnyoldalakat látják