A betört ablakok elmélete James Q. Wilson, a nagy konzervatív politológus és George L. Kelling kriminológus nevéhez kötődik. A két tudós feltételezte, hogy szoros összefüggés áll fenn a bűnözés és az olyan kisebbfajta kihágások között, mint a szemetelés, a tolakodó kéregetés vagy a lógás a metrón.

Az apró-cseprő rendbontás iránti toleranciának az az üzenete, hogy senki nem törődik semmivel. Ezért a bűnözés elleni harc csak akkor lehet sikeres, ha a legkisebb rendbontást sem tűrik meg. "Ha egy házban nem üvegeznek be egy betört ablakot – írta Wilson és Kelling 1982-ben megjelent nevezetes cikkében –, hamar betörik a többit is."

Rudy Giuliani, New York polgármestere, és az általa kinevezett rendőrkapitány, William J. Bratton a gyakorlatba ültette át a betört ablakok elméletét. Hivatali idejük alatt jelentősen csökkent a bűncselekmények száma, az emberölésé 70 százalékkal.

Nem lehet ugyan kétséget kizáró módon bizonyítani, hogy a bűnözés visszaszorulása az általános rendcsinálásnak volt köszönhető, de a város lakói hisznek benne. Még a kezdetben igencsak fanyalgó, a hajléktalanok és kéregetők elleni fellépést burkolt rasszizmusnak tekintő liberálisok is megszerették Giulianit.

A szaktudósok azonban nem akarják elfogadni Wilson és Kelling hipotézisét. „Manapság egyre több kutató vonja kétségbe a betört ablakok elméletének érvényességét” – írja Daniel Brook a Boston Globe-ban.

Stephen D. Levitt, a „flúggazdaságtan” tudora szerint a bűncselekmények számának csökkenése valójában az abortusz 1973-as legalizálásának a mellékhatása. A bűncselekmények elkövetői többnyire rossz körülmények között élő családok nem tervezett gyerekei. Kevesebb ilyen gyerek, kevesebb elkövető.

Bernard Harcourt jogász- és Jens Ludwig politikaprofesszor sem fogadja el a betört ablakok elméletét. Kritikájukat arra alapozzák, hogy amikor New Yorkban és Bostonban a rossz hírű negyedek önkormányzati lakásainak bérlőit tömegesen jobb, rendezett környékre költöztették át, akkor az új környezetben is ugyanúgy felütötte fejét a bűnözés. Szerintük a visszaesést az okozta, hogy a kilencvenes években egyre olcsóbbá vált a crack nevű kemény drog. Korábban, amíg magasabb volt az ára, a bűnözők bármire képesek voltak az óriási haszon reményében.

Robert J. Sampson szociológus és Stephen Raudenbush pedagógia professzor egy harmadik elmélettel állt elő. Kutatásaik során arra jutottak, hogy nem a rendben tartott környék a fontos. Az emberek leginkább ott érzik magukat biztonságban, ahol kevés a fekete és latin-amerikai. Ezt nem csak a fehérek, de maguk a feketék és latin-amerikaiak is így gondolták.

Daniel Brook cikke abból az alkalomból íródott, hogy a bostoni polgármester is magáévá tette az elméletet. Thomas M. Menino nemrég bejelentette, hogy a rendőrség a jövőben a legkisebb kihágás és rendzavarás ellen is szigorúan fellép. Megbüntetik a hangoskodókat, a póráz nélkül sétáltatott kutyák gazdáit, de még a szemetelőket is.

Bratton korábbi New York-i rendőrkapitány és Kelling, az elmélet társszerzője is felvette a kesztyűt. A konzervatív National Review-ban vágtak vissza a kritikákra. „Gyakorlati alkalmazásának sikere ellenére kriminológusok és szociológusok folyamatosan bírálják a betört ablakok elméletét. Nem engedhetjük, hogy a félrevezetett törvényhozók visszatérjenek a korábban már kudarcot vallott modellekhez.” A cikk alcíme: Ideologikus professzorok megpróbálnak lejáratni egy jó ötletet.

„Számos társadalomtudós makacsul ragaszkodik ahhoz az elképzeléshez – olvassuk Bratton és Kelling cikkében –, hogy a bűnözés a kapitalista társadalmak strukturális következménye, amit csak gazdasági reform, újraelosztás, a szegénység és a rasszizmus felszámolása révén lehet megszűntetni.”

A főrendőrt és a konzervatív kriminológust ez nem nyugtatja meg. Ők már a világ minden bajának felszámolása előtt szeretnék, ha nem is megszüntetni, de legalább visszaszorítani a bűnözést.Helyesbítés. Nyáry Krisztián úr felhívta a figyelmünket a szemle néhány pontatlanságára. A legfontosabb az volt, hogy Thomas M. Menino nem Boston rendőrkapitánya, hanem polgármestere. A hibát kijavítottuk, a segítséget köszönjük.