- Hogyan határozná meg az MSZP-ben betöltött szerepét?

- Nem hinném, hogy pozícionálnom kellene magam a pártban. Hivatalban lévő házelnök vagyok.

- Viszont pártisztsége az...

- ...az nincs. 2004 őszén, a legutóbbi tisztújító kongreszszuson magam döntöttem úgy, hogy lemondok elnökhelyettesi funkciómról. Mégpedig azért, hogy az Országgyűlés elnökeként többet tehessek a politikai párbeszéd, a kormány stabilitása és a pártegység megteremtése érdekében. Nem kizárólag a pozíció határozza meg a befolyás mértékét, sokkal inkább az, hogy mit képvisel, mit tesz az ember. Egyébként: a párt országos választási bizottságának stratégiai kérdésekről döntő ülésein rendszeresen részt veszek.

- Az MSZP országos listájának harmadik helyén áll, mégis sokkal kevesebbet szerepel a médiában, mint az ön után következő hét helyezett. Kiszorították a "képernyőről"?

- Ezt én nem érzékelem, de elgondolkodom rajta... A médianyilvánosságnál azonban talán fontosabb, hogy a lehető legtöbb választókörzetbe eljussak. Egyébként mindannyiunknak feladata, hogy minél több embert érjünk el személyesen, nem utolsósorban azokat, akikről tudjuk, hogy még nem döntötték el, kire is voksolnak.

- Számos nyugati példa azt mutatja: elsősorban mindenki a saját táborát akarja csúcsra járatni, a bizonytalanok pedig mozdulnak, amerre akarnak - persze az csak jó, ha a szimpatizánsoknak szánt üzenetek ezt a réteget is mozgósítják.

- Párhuzamosan kell a saját bázist és a bizonytalanokat mozgósítani. Mi most először a társadalom lehető legnagyobb részével szeretnénk koalíciót kötni, s utána az emberek majd eldöntik, hogy a mi politikánk vonzóbb-e vagy más pártokéi. A pártkoalíciók kérdése csak a választások után jöhet szóba.

- Már ha akad partner a kormányzáshoz - megeshet, hogy csak az MSZP és a Fidesz képviselői töltik meg a parlamenti üléstermet.

- Én a kis pártoknak is szurkolok.

- Az SZDSZ-ért vagy az MDF-ért szorít inkább?

- Nyilvánvalóan azokról a pártokról beszélek elsősorban, amelyekkel programunk öszszeegyeztethető.

- Mint a sokszínűség híve, miként éli meg, hogy Gyurcsány Ferenc alatt homogenizálódni látszik a pártja, s a baloldali közbeszéd szinte kizárólag a gazdaságra épül? Emiatt kritizálta az OVB ülésén a szocialista programot azzal, hogy az meglehetősen üres?

- Javaslatom arra vonatkozott, hogy a gazdaság nem cél, hanem eszköz a társadalmi igények teljesítéséhez - legyen szó egészségügyről, oktatásról, a vidéken élők gondjairól.

- Ez a háttere annak a mondatának, hogy egy szocialista nem lehet liberális?

- Igen. Ezt, azt hiszem, csak azok értik félre, akik félre akarják érteni. Azt gondolom, hogy a szociáldemokrata gondolkodásában e politikai irányzat értékeinek kell dominálniuk. Például az igazságosságnak, a szolidaritásnak, a közösségvállalásnak. E gondolkodásmód indul ki alapvetően abból, hogy a gazdaság az emberért van. Fontos a versenyképesség annyiban, amennyiben a társadalom valós igényeit szolgálja, s megteremti a társadalmi igazságosság feltételeit. Ez a szolidaritás eszméje, noha a kampányunkban most nem jelenik meg anynyira markánsan, mint korábban. Jómagam egyébként számos liberális értéket nemcsak elfogadok, vallok, hanem gyakorolok is.

- Gyurcsány Ferenc mindig beszél a társadalmi igazságosságról. Mit ért azon, hogy a szolidaritás nem hívó szava a kampányuknak?

- Programunkban ma az igazságosság, a bátorság, a biztonság a fő hívó szavak. De ezek mögött mindig ott van a szolidaritás - bármit ígérünk, bármit teszünk, a szolidaritás az egyik fő motiváció.

- Tehát nyelvi hiányérzete van amiatt, hogy a sokak számára avíttnak ható, az Orbán Viktor által mindig emlegetett szolidaritás szót az MSZP pörgősebb szlogenekre cserélte?

- Pontosan.

- Ha értékei egy részében liberális nem is, konzervatív lehet egy szociáldemokrata? Nyilatkozataiban jó pár jobboldali hívó szó akadt - például a kettős állampolgárságról döntő népszavazás kapcsán vagy épp a pápához intézett levelében.

- Ez egyáltalán nem áll távol a szociáldemokráciától. Az ellenérzések és rácsodálkozások kizárólag annak tudhatók be, hogy 1990 előtt a szocialistákat alapvetően ateistáknak tartották. Szeretném, ha ettől a stigmától az MSZP képes lenne megszabadulni. A szocialistáknál ugyanúgy megférnek a hívők és nem hívők, mint bármely más párton vagy szimpatizánsi táboron belül. Köztudott, hogy a keresztény és a szocialista alapértékek között nagy az átfedés. Tőlünk nyugatra ez természetes, csak nálunk nem lehet így? Ami a pápai levelet illeti: formailag és tartalmilag is megfelelt a nemzetközi és a vatikáni diplomáciában bevett gyakorlatnak. Ezt a vatikáni nagykövetünk annak idején ki is fejtette. Egyébként a levél fogalmazásában ő vett részt, én pedig elfogadtam azt. Az pedig félreértés, hogy kizárólag a jobboldali pártok - tudatosan nem a konzervatív szót használom, hisz a mai jobboldali pártok gyakran balról szeretnének előzni - lehetnek a nemzeti ügy letéteményesei. Tény: az utóbbi 16 évben a nemzeti kérdést nem igazán tudta kezelni az MSZP. Azt, hogy a kettős állampolgárságról szóló népszavazáskor lelkiismereti szavazásra buzdítottam, ma sem tartom pártütésnek. Házelnökként, közjogi méltóságként - az Alkotmánybíróság idevonatkozó döntése értelmében - nem is tehettem másként. Ugyanakkor úgy gondoltam, miután a politikai elit nem boldogult a kérdéssel, így a végső döntést az állampolgá-roknak kell meghozniuk.

- Ma sem csinálná másképp?

- Nem. A múlt szerdán kaptam egy levelet Erdélyből. Az erdélyi magyar nyelvű újságok szerzői és olvasói azzal tiszteltek meg, hogy nekem ítélték az egyik 2005-ös Aranyalma-díjat - egyedüli eredendően anyaországiként, több kitűnő erdélyi művész, tudós, író és közéleti személyiség mellett. Baloldali politikus még soha nem részesült ilyen elismerésben.

- Egyes politológusi teóriák szerint még jól is jöhet az MSZP-nek az ön "nemzeti elhajlása". Azt mondják: miközben a párt médiaarcai az MSZP stabil szimpatizánsainak szónokolnak, ön a háttérben vidéken szerezhet szavazatokat.

- Engem ebben sosem a szavazatszerzés vezérel, de ha meghatározott értékek képviseletével hozzájárulhatok az MSZP győzelméhez, azt büszkén vállalom.

- És mit mondhat egy magyar gazdának azon kívül, hogy hisz a szolidaritásban?

- Azt, hogy nemrégiben Pekingben jártam, s tárgyalásaink egyik eredményeként a kínaiak márciusban feloldják a velünk szemben alkalmazott gabonaexport-embargót. Azok a gazdák, akiknek ma búzafeleslegük van, a jövőben remélhetőleg el tudják majd adni a termésüket.

"Bármit ígérünk, bármit teszünk, a szolidaritás az egyik fõ motivációnk"