Közeleg a füstkorszak vége - se gáz, se olaj, se pénz?

Figyelemre méltó tanulmány jelent meg a Magyar Tudomány januári számában, ami új megvilágításba helyezheti az energia-éghajlat-államháztartás problémaegyüttest. A Gondolatok és kételyek Földünk szénhidrogén-készletével kapcsolatosan című írás szerzői francia, német, amerikai és svéd geológusok és geofizikusok írásai nyomán arra a következtetésre jutnak, hogy a reálisan és gazdaságosan kitermelhető szénhidrogénkészletek hamarabb kimerülhetnek, mint arra az elmúlt évtizedekben gondolni lehetett. A felhasználás növekedése és az új lelőhelyek feltárásának megtorpanása (aminek szerintük már nem technológiai, hanem főképpen földtani okai vannak) lényegesen előbbre hozta azt az időpontot, amikortól a kitermelés nem lesz képes lépést tartani a kereslettel. Ettől a pillanattól - ami évtizedekkel megelőzi a készletek tényleges kimerülését - számítani kell az árak, a fogyasztás és az egész piac erőteljes átstrukturálódására.

Bár a Föld összes elérhető földgáz- és kőolajkészletének becsült mennyisége nem csökkent, a minőségi szempontok és a feldolgozási lehetőségek figyelembevételével vezető szakértők az utóbbi egy-két évben világszerte arra a megdöbbentő következtetésre jutottak, hogy a földgázellátásban esetleg már tíz éven belül objektív korlátokkal kell szembenézni. Ezt megelőzi, de nem védi ki a gáz világpiaci árának rohamos emelkedése. A világ földgázkészletének közel fele Oroszország földjében rejlik, negyede Iránéban, nyolcada Szaúd-Arábiáéban és az Egyesült Arab Emírségében. Az Egyesült Államok, Venezuela és Algéria osztozik a maradékon, közel egyenlő arányban. Ilyen körülmények között Európa - s persze Magyarország - számára az orosz földgáz a következő évtizedben méltán tekinthető stratégiai kincsnek.

A kőolajnál jó esetben tizenöt évvel későbbre, 2030 környékére teszik az effektív hiány megjelenését (amikortól a kereslet meghaladja a kínálatot, lényegében az ártól függetlenül), más számítások azonban 2020-as, sőt 2015 előtti időpontot is megjelölnek. Az erőművi felhasználásra alkalmas feketeszénkészletek esetében nem ilyen súlyos a helyzet, de ennek ára is minden valószínűség szerint emelkedni fog. Mindhárom esetben megjegyzendő, hogy a becslések rendkívül eltérő módszerekkel készülnek, és nem ritka a 2-es, 3-as szorzójú bizonytalanság. A földgáztartalékok kimerülése esetében például 20 évtől 60-ig a kínálati "bőség" tekintetében 10 évtől 30-ig "szórnak" a prognózisok.

Érdemes mindezt összevetni a német, brit stb. klimatológiai prognózisokkal, melyek a súlyos, visszafordíthatatlan klímaváltozás kezdetét 2015 környékére teszik - amennyiben nem hoznak világszerte azonnal határozott intézkedéseket a kibocsátás csökkentésére, akár alternatív erőforrások, új üzemanyag-technológiák bevetésével, akár egyszerű felhasználási korlátozásokkal. Nemhogy a Kiotó-1, de a Kiotó-2 is kevés. Kiotó-5, -10 kellene, olyan intézkedések, melyek a mai hazai (és világ-) gyakorlattól nagyon-nagyon messze esnek.

Mindezen szempontok együttes figyelembevételével az alábbiakat ajánlanám megfontolásra. A gázárral kapcsolatos választási játszma azonnal felfüggesztendő. Igen káros elhitetni a lakossággal, hogy a gáz ára, illetve kormányzati kompenzációja csupán politikai jóakarat kérdése. Semmit sem tartanék veszélyesebbnek, mint ha akár a jelenlegi, akár egy új kormány olyan ígéretekkel futna neki a következő ciklusnak, amelyek arra kényszerítenék, hogy minimum 2010-ig mesterséges eszközökkel elodázza a társadalmi szembesülést a valós problémákkal. Attól tartok, sokkal előbb - gyakorlatilag már most - tudatosítanunk kell, hogy a Föld egy nem megújuló, sőt éppen kifogyófélben lévő ajándékára építettük az életünket. Semmi egyebet nem tehetünk, mint hogy - részben piaci, részben tudati - eszközökkel fölkészülünk egy radikális váltásra. Ez egyszerre követel tudományos kutatást, technológiai fejlesztést, innovációt, szokásváltást, rugalmasságot, talán részben lemondást, de mindenképpen nyitottságot és alkalmazkodóképességet, egyúttal szolidaritást és jelentős társadalmi segítségnyújtást a rászorulóknak. Tudnunk kell, hogy az éghajlat, az energia helyzet, a piac, az ár- és értékviszonyok nagy átalakulása előtt állunk.

Hamarosan egy másik világ küszöbén találjuk magunkat, s ez nagyobb változás lesz, mint a rendszerváltozás. A fosszilis civilizáció - százötven év felfutás után - hanyatló szakaszába lép. Ezért nem csupán közvetlenül az államháztartási, de az energetikai, életmódbeli reform is elkerülhetetlen. Mostani döntéseinken múlik, hogy tíz év múlva (milyen közel van!), amikor esetleg elkezd elfogyni a gáz és az olaj, elfogy-e például az áramunk is, vagy a pénzünk, amelyen vásárolni lehetne. Ideje tehát tételesen számításba venni, mekkora igénynövekedés valószínűsíthető, ennek kielégítésére milyen erőforrások állnak rendelkezésre (nap, szél, víz, biomassza, hulladék, geotermikus, atom), s hogy a felhasználás csökkentésére mekkora tényleges tartalékok rejlenek a hatékonyságnövelő technológiákban és a fogyasztási szokások megváltoztatásában.

Tegyük fel, egy hónapra elzárjuk a gázt, a villanyt, a benzint, és egyúttal elfolyik a pénzünk is. Hogyan működne az ország? Ha felkészülésünk nem lesz sikeres, ilyen helyzetben találhatjuk magunkat. De az átalakulók élbolyába is kerülhetünk. A politika, a politikusok felelőssége ebben eltúlozhatatlan. Nyitniuk kell, s a belterjes személyes és hatalmi viták helyett lehetővé kell tenniük mindannyiunk számára a valóságos helyzetünk átélését.

Bízom benne, hogy az emberek nem annak alapján fognak szavazni, hogy egy hangos vitában ki tud csúnyábbakat kiabálni a másikra, hanem aszerint, hogy ki tárja fel hitelesebben a tényleges alternatívákat.

Komplex éghajlati, energetikai, innovációs és gazdasági stratégiákat szeretnék látni.

A szerző fizikus

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.