Viszont - az MLSZ-irányítás lehetetlenségeivel együtt - megőrizheti tisztességét az ember, miként ez Laczkó Mihálynak kétségkívül sikerült.

Épp ezért sajnálatos, hogy a derék L. M. (minden jó szándéka ellenére) rossz ügyet szolgál, mert súlyos tévedésben van. Ő - mint azt a szövetség legutóbbi, kétségbeejtően kaotikus közgyűlésén is kifejtette - azt az álláspontot képviseli, hogy a szövetség számára minden jobb annál, mintha a szervezetnek nincs elnöke. Közeleg a budapesti UEFA-kongresszus, pályázunk a 2012-es Eb megrendezésére, de hogyan nézünk az európaiak szemébe, ha az MLSZ csak ad hoc bizottság dirigálásával működik? - mondta (lényegileg) Laczkó, a maga részéről akaratlanul is hozzájárulva az etikai mélyponthoz.

Mert Kisteleki István visszalépése, majd visszalépése a visszalépéstől kétségkívül az volt.

Nem csupán az új elnökre, hanem az őt megválasztókra, s rajtuk keresztül az egész MLSZ-re, a csaknem száz küldöttre nézve is. Elvégre teljességgel elfogadhatatlan, hogy valaki - nyilvánosan és félreérthetetlenül - ajánlatot tesz riválisának mindkettőjük visszalépésére, majd amikor a vetélytárs ebbe - nyilvánosan és félreérthetetlenül - beleegyezik, a proponáló nyomban felrúgja a megállapodást, s a méltatlan fordulatnak a plénum jó (?) része dübörögve tapsol.

UEFA-kongresszus ide, Eb-pályázat oda, Laczkó azt nem mérte fel, hogy egy ilyen elnöknek már a beiktatása pillanatában oda minden hitele, és ennél semmi sem kedvezőtlenebb az MLSZ számára. A morális megújulás - pedig arra valóban, sőt mindenekelőtt szükség lenne - smafu...

A tisztességes Laczkó ehhez adta a nevét.

Szerintem egyhamar rájön, hogy keservesebb ez annál az 1994-es eindhoveni 1-7-nél is.