Három hónap alatt négy cég alapított lakáslízing-vállalkozást, és továbbiak tervezők - a piaci szereplők sokat várnak az új, önerő nélküli hitelfelvétel lehetőségétől. A várakozás szerint az idén 30 milliárd forintos lehet a piac, jövőre pedig akár már százmilliárdot is meghaladhatja - még akkor is, ha a lízing segítségével sem lehet önerő nélkül könnyen új otthont teremteni.

A most induló cégeknél azt mondják: a lízing leginkább azoknak éri meg, akik nem kapnának kölcsönt. Ez leginkább akkor történhet, ha nincs meg a megfelelő önerő - egy rendes hitel esetén a lakás vételárának felét, de minimum harmadát le kell szurkolni.

A lízingcégek azonban hajlandók nagyobb kockázatot is vállalni (vagyis nagyobb részt finanszírozni): mivel a kiszemelt lakás az ő tulajdonukban marad, a nem fizető ügyféltől kisebb gond "behajtani" a tartozást. (Igaz, a kiköltöztetés itt is bajjal jár, ezért aztán sok helyütt van óvadék, és a nem fizetőkkel először inkább egyezkednek majd egy kisebb lakásról vagy a fizetés átütemezéséről)

Megfelelő önerőt persze az állami támogatás is jelenthet: az otthonteremtéshez adott központi segítséggel elvben előteremthető az az összeg, amely alapot ad egy lakás megvásárlásához. Csakhogy ilyen támogatás kizárólag a fiataloknak jár, és jobbára közülük is a gyermekesek tudják kihasználni a lehetőségeket. A lízing így főként azoknak kedvező lehetőség, akik megfelelő jövedelemmel rendelkeznek, készek valamivel többet is áldozni azért, hogy önálló lakásuk legyen, de nincs kezdőtőkéjük - például azért, mert bérelt lakásban élnek, s emellett nem tudnak takarékoskodni. És mindemellett nem jogosultak állami támogatásra sem. Vagyis: a lízing azoknak jó, akiknek nincs más lehetőségük.

Egy átlagosnak mondható (15 millió forintos) lakáshoz legalább havi százezer forint törlesztőrészletet kell vállalni lízing esetén, húszéves futamidővel, és az igen kockázatosnak tartott, ám rendkívül alacsony kamatú svájcifrank-hitellel számolva. Ugyanehhez a lakáshoz - a két gyermek után járó állami támogatással létrehozott önerővel, és 12,5 millió forint hitellel - már havi 80-90 ezer forintért hozzá lehet jutni a Fészekrakó-programban, szintén húszéves futamidővel számolva. Más kérdés: a fészekrakós hiteleket eddig nem sokan tudták igénybe venni - nincsenek sokan, akik fiatalon annyit keresnek, hogy a család megélhetése mellett vállalni tudják a magas összegű részletfizetést.

A lakáslízingben éppen ezért bíznak az erre szakosodott új cégek vezetői: mint mondják, azok, akik a hitellel lakáshoz tudtak jutni, többnyire már vásároltak. Így hát olyan ügyfeleket kell keresni, akik még nem jelentek meg a lakáspiacon, és így élénkíthetik a pangó keresletet. Mivel a lízing nem sokkal drágább, mint a hitel, van esély meggyőzni őket az otthonteremtés előnyeiről.

Nem tekinthető véletlennek az sem, hogy lakáslízing-társaságot nem csupán a lakáshitelezésben korábban részt vevő pénzintézetek alapítottak, hanem az OtthonCentrum ingatlanforgalmazó hálózatot üzemeltető Biggeorge's is. A BG Hitel & Lízing az ingatlanforgalmazói háttérre épít, és létrehozásának egyértelmű célja, hogy a csoport azokat is ki tudja szolgálni, akik eddig a megfelelő finanszírozási konstrukció hiánya miatt nem tudtak lakást vásárolni. Az OTP, a HVB vagy a CIB lakáslízing cégeinek pedig leginkább az lehet a szerepe, hogy a másként nem hitelezhető ügyfelet megtartsák a cégcsoport keretein belül. (Ugyanez lehet a célja a K&H-nak és az Erstének is: a két bank szintén tervezi a lakáslízing indítását).

A négy egymással versenyző cég meglehetősen hasonló feltételeket kínál - versenyző szereplőnek egyelőre csak az új belépő, a HVB tekinthető, amely tapasztalataink szerint társainál valamivel olcsóbban adja a kölcsönt. Igaz, nem sokkal. A pénzintézet mindenesetre most nem számol fel értékbecslési vagy hitelfolyósítási díjat - ezt versenytársai megteszik, különböző fantázianevekre keresztelve az egy összegben, a hitel igénylésekor, és/vagy folyósításakor fizetendő 50-100 ezer forint közötti összeget.

Az önerő-követelmény tekintetében az ajánlatok igencsak hasonlítanak egymásra: használt lakás vásárlása esetén induló tőke nélkül szóba se állnak az emberrel. A tízszázalékos önerő általában alapkövetelmény (igaz, megfelelően magas keresettel azonban a CIB állítólag ezt nem kéri).

Új lakás esetén viszont már mindenki könnyen finanszírozza a költözést önerő nélkül is - igaz többnyire itt is csak a jövedelemvizsgálat után, igazán jó jövedelműeknek, vagy csakis akkor, ha a kiszemelt ingatlan az érdekkörön belül található, vagyis a szerződéses partnerek valamelyike építi. Kívülről "behozott" ingatlan esetén jön az önerő, vagy a nagyobb kamat - ez alól csak az OTP jelent kivételt.

A kölcsönök ára sem tér el nagyon egymástól, a legolcsóbb - svájci frank alapú - kölcsön teljes hiteldíjmutatója hét százalék feletti. Az általunk vizsgált (15 millió forintos, önerő nélküli, svájci frank alapú) ingatlanlízing esetén az éves hiteldíjak 7,07 és 7,62 százalék között mozogtak, ami önmagában még nem mutat óriási eltérést. Ám a törlesztőrészletek vizsgálatánál ez a különbség már érdemi differenciát jelent: 16 ezer forint az eltérés az ígért havi részletben. Ez húsz évre számolva 3,8 millió forinttal jelent nagyobb befizetést, ami mutatja: ezen a piacon is érdemes összehasonlítani az ajánlatokat.

Lakáslízing-feltételek

Húszéves futamidőre, 15 milliós lakás megvásárlása esetén, svájci frank alapú finanszírozással

* Megfelelően magas jövedelem nélkül 10 százalék megkövetelt

Forrás: bankok, banki ügyfélszolgálatok adatközlése

HVBCIBBGOTP-SCD

Minimális önerőfeltételek