Én mint a kamara elnökségétől és tisztikarától teljesen független ügyvéd visszautasítom azt a méltatlan támadást, amelyet a szerző a kamara és vezetői ellen intéz. A szerző egyetlen bizonyítékot és konkrétumot nem hoz fel, kizárólag hangulatot kelt. Kiss ügyvéd úr vesszőparipája a fegyelmi eljárások nagy száma. A kamarai folyosókon szorongó emberekről, a kamarai leveleket görcsbe ránduló gyomorral váró ügyvédekről ír. Erről szerinte a kamara tehet. Fel sem merül benne, hogy egyrészt a kivételesből nem kellene általánosítani, másrészt talán nem az okozatot kell támadni, hanem az okot, nevezetesen az egyeseknél hihetetlenül alacsony szintre sülylyedt ügyvédi hivatástudatot kellene megváltoztatni.

Amiről a szerző tendenciózusan hallgat, azok a kamarának a rendszerváltás óta elért eredményei. A kamara vezetése sikerrel vezényelte le a korábbi jogtanácsosi kamara beolvadását az Ügyvédi Kamarába, és teremtett megosztott jogi képviseleti hivatásrend helyett egy egységes ügyvédi kart. A kamara széles körű és egyre növekvő nemzetközi kapcsolatokat épített. A kamara rendszeresen részt vesz a jogszabályok előkészítésében és véleményezésében. A példákat még lehetne sorolni.

Kiss ügyvéd úr leveléből az általánosító vádaskodáson túl az tűnik ki, hogy jelentős részben nem annyira a kamarával, mint a hatóságokkal van baja, azok "hivatali törvénytelenségeivel", "erőszakos hatalmasságaival", óhaja, hogy az ügyvédek "legyenek egyenjogú partnerei az igazságszolgáltatásnak". Az ügyvédek azonban valóban nem bírságolhatják a bírókat, ügyészeket, rendőröket, ugyanis nem egyenjogúak, mint ahogy a szerző óhajtaná, hanem egyenrangúak, ami nem ugyanaz.

Szép elv a szolidáris kamara elve, jogos követelmény. Itt és most szükségesnek tartom azonban jelezni, hogy bárkivel nem vállalok szolidaritást, így - feltehetően nagyon sok kollégám nevében is - kijelenthetem, hogy dr. Kiss Istvánnal semmiféle szolidaritást nem vállalok. Ami a kamara jövendő feladatait illeti, természetes, hogy még sok mindent lehetne - és kell is - tenni, és az EU-hoz való csatlakozás, valamint az új technikák még sok kihívást jelentenek.

Dr. Sziklai János
ügyvéd

Dr. Sziklai János ráérzett a jelenlegi kamarai vezetés stílusára. Az elnökség ugyanilyen módon viszonyult az ügyvédekhez. Ennek következménye, hogy az előző választásokon a tagok alig tíz százaléka vett részt. Természetesen számtalan konkrétumot és bizonyítékot tudok felhozni az általam írtakra. A vezetés folyamatosan elzárkózott attól, hogy a kamara érdek-képviseleti szervezetként lépjen fel. A szerző szerint minden rendben van, ez is vélemény. Ha véleménykülönbség miatt kizárjuk egymást a szolidaritásból, akkor az elnökségnek lesz kamarája, a tagoknak nem - úgy, mint most.

Dr. Kiss István
ügyvéd