Nem a betegségokozó (patogén) fajtákra, nem is a baktériumokban élősködőkre (fágok) voltak kíváncsiak, hanem azokra, amelyek számos baktériumhoz, gombához hasonlóan az emberi szervezettel békésen együtt élve, kölcsönös előnyök nyújtása jegyében népesítik be a vastagbelet. Kiderült, hogy az újonnan kimutatott víruspopuláció túlnyomó része a növényvilágban kórokozóként viselkedő, úgynevezett RNS-vírus. Többek között ez lehet a magyarázat arra, miért nem sikerült ezeket az állati-emberi víruskutatásban eddig bevált hagyományos módszerekkel kimutatni.

A mostani nyomozás során ugyanis merőben új, metagenomikának nevezett stratégiát alkalmaztak. Meghatározták a székletmintákból szűréssel izolált nukleinsavláncoknak (a feltételezett vírusok örökítőanyagának) a génsorrendjét, és ezt összevetették az eddig ismert vírusgenomokat tartalmazó hatalmas számítógépes adatbázissal. Így derült fény arra, hogy a vírusok túlnyomó része a paprika enyhe foltosodását okozó betegség kórokozója.

Az elsőként vizsgált három minta két egészséges páciensből származott. Később, ugyancsak a tőlük vett további mintákból hasonló eredményre jutottak. Az azonosított vírusok "családi" kapcsolatait jelző gének arról tanúskodtak, hogy a béllakóknak csak egy része származott az elfogyasztott táplálékból. A következőkben már több laboratórium is bekapcsolódott a vizsgálatsorozatba, és dél-amerikai, délkelet-ázsiai szintén egészséges páciensek székletmintáiban ugyancsak megtalálták ezt a hasonló, többé-kevésbé állandó összetételű vírusnépességet.

Kipróbálták azt is, vajon a genetikai ujjlenyomata alapján a paprika előbb említett betegségének okozásával alaposan gyanúsítható ribonukleinsav (RNS) valóban azonos-e a tettessel. Különböző (többek között magyar) paprikákat fertőztek meg vele, s a bizonyítási eljárás teljes sikerrel járt. Nemcsak azt sikerült igazolni, hogy az emberi vastagbél 100 trilliónyira becsült vírusnépességének állandó és tetemes hányadát adják ezek a növényi vírusok, de azt is, hogy ilyen körülmények között sem veszítik el biológiai, a növényt megbetegítő képességeiket.

A továbbiakban azt szeretnék kideríteni, hogy a vastagbél most felfedezett állandó lakói kiváltanak-e - a lakótárs baktériumokhoz hasonlóan - immunológiai reakciót? Ha ugyanis így lenne, megfelelően manipulált változataik alkalmasak lehetnének újfajta, szájon át adható védőoltások (vakcinák) kifejlesztésére.

Az állatvilág felől az emberiséget fenyegető fertőzések mostanában egyre gyakrabban kerülnek napirendre. Alig hevertük ki a kergemarhakór körüli riadalmat, nyakunkon a madárinfluenza. Hogy az olyan régi "ismerősökről", mint a maláriát terjesztő szúnyog vagy a Lyme-kór, illetve az agyvelőgyulladás kórokozóit hurcoló kullancsról ne is beszéljünk! Érthetően emberközpontú, ám mégiscsak korlátolt gondolkodásra vall, hogy eközben egészen elfeledkeztünk arról, miféle fertőzésekkel fenyegetjük mi emberek a minket körülvevő élővilágot?

Vajon a paprikán kívül ki mindenkinek lehet még rettegnivalója?

A belekben vírusok milliárdjai élnek, de túlnyomó többségük növényi kórokozó