Korunk patkánya: a hattyú
Így az Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrzési Főosztály 2005. december 2-i, 79993/2005. számú közleménye is, amely a baromfitartással, a madárkiállításokkal és a vadászattal kapcsolatos korlátozásokat ír elő. Az emberi figyelmetlenség és a madarak azonban túlszárnyalták a hivatalt! Hiába figyelmeztetett a szaktárca, az egy hete Nagybaracskán talált, H5N1-es vírussal fertőzött bütykös hattyúk közül egy "valahogy" bekerült egy helyi gazda tyúkóljába. Szerencsére mégsem láttak hozzá az élő házi kacsák, libák, baromfik kukába dobálásához, ahogyan azt az őszi romániai képriportokban láthattuk. Kicsit csökken most a baromfifogyasztás, kicsit bizalmatlan a hétköznapi ember a tanyasi gazda, a galambtenyésztő iránt, de nagy baj még sincs. Ne is dagasszunk botrányt a semmiből, ne segítsük azokat, akik a madárinfluenza-hisztériából akarnak hasznot húzni - ugye? Hiszen az egészségügyi közigazgatás első embereinek vérében "működik" a tavaly beadott hazai oltóanyag, kezelni lehet a problémát a magyar portákon is ellenőrzésekkel, szúrópróbaszerű vágásokkal, mintavétellel, karanténnal.
A bütykös hattyú egy hónapja Európa-szerte a madárinfluenza vírus corpus delicti-je, a vírus gazdája, vagy, ha úgy tetszik, a halálos veszedelem bűnbakja. A bütykös hattyú azonban ettől függetlenül is a természetvédelem és az állatvédelem ütközőpontja a legtöbb EU-tagállamban, s mindenhol nagy fejtörést okoz. Szépsége, kecsessége, esztétikai értéke a védelem alapja, de a természetvédők tudják: túlszaporodása nagy bajok forrása lehet. Agresszív viselkedésével a tavaszi-nyári költési időszakban elzavarja territóriumáról azokat a vízi madarakat, amelyek sokkal több hasznot hajtanak, mint kártevőpusztítók, vagy sokkal ritkábbak, mint a hattyú. A 13/2001. számú környezetvédelmi miniszteri rendelet sorolja fel a természetben található hazai értékeink pénzösszegben meghatározható védelmi értékét: az eszmei értéket. E jogszabály írja elő azt is, hogy a bütykös hattyú elejtése, gyérítése, állományának szabályozása közegészségügyi okból - ha természetvédelmi érdeket nem sért - engedélyezhető. Hasonló a sorsa a házi verébnek, a kárókatonának, a sárgalábú sirálynak, a seregélynek. Nem védettek, de védett státuszúak: állományuk kártétele határozza meg védettségi helyzetüket. Így az egyedenként egységesen ezer forint eszmei érték kiszabása akkor alkalmazható, ha természetvédelmi hatósági engedély nélkül ejtették el őket.
A bütykös hattyú állományának gyérítése jelenleg csak a száraz kenyér vízbe dobálásában élen járó kirándulóknak jelenthet fájdalmat. A természetvédelmi, az állatvédelemi és az egészségügyi jogszabályok ugyanis az emberi élet védelmét tartják elsődlegesnek! A bütykös hattyú szapora jószág, ritkítása után egy-két éven belül regenerálódik a populáció. Ezek a gyönyörű madarak sűrűn és gyorsan változtatják helyüket, a vízből fertőzéseket szednek fel és visznek magukkal: a hattyúcsapat a természet "mozgó baromfiudvara", amely korunk pestisét hordozza.
A környezetvédelmi és a földművelési minisztériumnak együttesen kellene most fellépnie a cselekvésre ösztönző monitoring eredmények hatására, mert a háztájikban ideig-óráig föl lehet tartóztatni a madárinfluenzát, de Magyarország egész természeti környezetét nem lehet fertőtleníteni. Egy hónap múlva már fészkelő helyet keresnek a hattyúk, érintkeznek a hazatérő védett vízi madarakkal, és mire a Balatonon vagy a Velencei-tavon beköszönt a nyári szezon, minden madártetem újabb eret vág majd az idegenforgalmon. És akkor már köztünk lesz a bűnbak!
