Isten tenyerén
Isten tenyerén járunk, amikor belépünk templomába vagy könyvtárába, amikor megfogjuk s megrázzuk Asztrik főapát kezét.
Akkor lett bencés szerzetes, amikor ennek a döntésnek minden ellene szólt. A kádári konszolidáció beilleszkedést és előrejutást nyújthatott volna neki, de ő a másik utat választotta. Asztrik szerzetes tanár elkötelezte magát Jézusnak és a tanítványoknak. Valószínűleg ekkor gyűlt benne össze életre szóló tapasztalatként, hogy a katolikus hívek kisebbségben vannak ebben az országban, és e kisebbségen belül is kevesen vannak az igazán elkötelezettek. Várszegi Asztrikból ez nem kisebbségi fanatizmust és gőgöt, nem elzárkózást és megvetést, hanem a nyitást, a megnyerést, az együttműködést váltotta ki. Az asztriki szellem legfontosabb vonása: egyek vagyunk a sok közül, s még csak nem is a leghatalmasabbak. Meg kell értenünk a nem, vagy másként hívőket. Együtt kell élnünk, dolgoznunk, építenünk velük e világon.
Örök szerencséje Várszegi Asztriknak, hogy a Kádár-rendszerben nem jutott olyan magasra az egyházi hierarchiában, nem vált olyan "fontossá", hogy a rendszer a maga könyörtelen pókhálójába fonja. Nem volt soha se a kádári hatalom, se a vatikáni adminisztráció embere, tisztán és becsületesen lehetett szerzetes és tanár. Ha a rendszerváltás nem áll meg az egyházak kapujában, ha a második vatikáni zsinat szellemét nem tartóztatják fel a Lajtánál, akkor Asztrik főapát tudatos szakító és megbékítő politikája nemcsak Pannonhalma, hanem az egész magyar katolikus egyház politikája lenne.
Várszegi Asztrik szakítani kívánt nemcsak a Kádár kori, hanem azzal a sokszázados örökséggel, amely az egyházat a mindenkori állami fensőbbséghez kapcsolja. Ne szolgáltassuk ki Jézus egyházát a konstantinuszi államnak, ne hagyjuk, hogy az állam védjen, óvjon, vagy mi szolgáltassuk az állam ideológiáját! Várszegi Asztrik nem akart nemzeti egyházat faragni az univerzális katolicizmusból. Nem zsidók, görögök, latinok vagy magyarok vagyunk, hanem emberek és testvérek Jézus Krisztusban.
Várszegi Asztrik következetes türelemmel kereste a megbékélést a protestáns, az ortodox, a zsidó vagy akár a Krisna-hívő egyházakkal és vezetőikkel. Sok-sok szörnyűséget követtünk el egymással szemben, mi emberek, a hitünk alapján, de vajon nem diktálja-e mindannyiunk hite, hogy újragondoljuk e sérelmeket, és megbocsássuk, ha lehet. És Asztrik apát kinyújtott kézzel, nyitott ésszel és szívvel közelít a nem hívőkhöz, hallgatja őket, beszélget velük - hiszünk neki. Vele szólva hisszük és tudjuk, hogy nemcsak volt, hanem lehet is ezeréves civilizáció, embert formáló kultúra.
Hiteltelen és hitetlen emberek korát éljük. Kinek hinnél nehéz helyzetedben? Kihez fordulnál veszélyben, szomorúságban? Várszegi Asztrik hiteles és hívő ember. Egy jobb Magyarország, igazabb Európa, élhetőbb világ embere. Hatvanéves - járjon továbbra is Isten tenyerén.
