Európában több millió műfogat ültetnek be (azaz implantálnak) évente. Ilyenkor lyukat marnak a foghiány alatt az állkapocscsontba, amelybe aztán titánból készült fémcsapot ültetnek be. Miután ez a fémszeg szilárdan összenőtt a csonttal - ami hetekig vagy hónapokig is eltart -, további fémdarabok segítségével ráépíthető a kerámiakorona.

Ulrich Volz német fogorvos meggyőződése szerint még néhány év, és ez a módszer idejétmúlt lesz. "Öt év múlva alig lesz olyan beteg, aki elfogadja a fémből készült implantátumot." Saját maga dolgozott ki alternatívát: cirkónium-oxid kerámiából készült műfogakat, amelyek jóval keményebbek a titánnál, és nagyobb a hajlítószilárdságuk is. A feltaláló már ezer betegének be is ültette ezt a világszerte elsőként engedélyezett és tanúsítványa szerint fémmentes implantátumot.

Az orvosok már évek óta alkalmazzák a teherbíró cirkónium-oxid kerámiát, például a csípőprotéziseknél, de Magyarországon is készül már belőle fogkorona és híd. Volz előtt viszont még senki sem próbálkozott az anyag fogimplantátumként való alkalmazásával. Az első sikerek után a fogorvos saját gyártó céget alapított.

A cirkónium-oxid sokkal jobban hasonlít a foghoz, mint az eddig alkalmazott titán - magyarázza Volz, aki 1991-ben Németország legfiatalabb fogorvosa volt. A beültetés után a foghús körbenövi a kerámiaimplantátumot, mint az igazi fogat. A gyulladás valószínűsége is sokkal kisebb az új anyaggal. Ebből a szempontból a kerámiafogak érdekes módon még az egészséges fogaknál is jobban kímélik a fogínyt. A cirkóniumkerámia törésállósága háromszor-négyszer jobb, mint a titáné. Nem merev és törékeny, hanem olyan kemény, hogy az ebből az anyagból készült késsel még az acélt is el lehet vágni. Amerikai űrrepülőgépek hővédő pajzsaihoz vagy a sportautók fékbetétjéhez is használják. Eddig még egyetlen kerámiafog sem tört el - pontosabban csak egy, súlyos baleset következtében.

A Volz által kifejlesztett cirkóniumkerámia-fogak a rögzítő részt is beleértve egyetlen darabból állnak. Ezért egyetlen operáció kell csak a beültetésükhöz. A titánimplantátumok esetében összesen három alkalomra van szükség. A másik előnye a színe: világosfehér. Normális esetben a foghús befedi ezeket az implantátumokat, ezért nem is láthatók, de ha az évek során a fogíny sorvadni kezd, a világos kerámia még mindig esztétikusabb, mint a metálosan fénylő csavar.

Volz becslése szerint a titán ritkán, mindössze a páciensek fél százalékánál, de képes allergiás reakciót kiváltani. A cirkónium-oxid ezzel szemben biológiailag teljesen közömbösnek bizonyult, így allergiás reakciókról sem tudunk.

Van a cirkónium-oxid implantátumoknak egy - mint mindjárt kiderül, látszólagos - hátrányukra is: előállítási költségük jóval magasabb, mint a titánból készülteké. Az utóbbi esetében a könnyebb formázhatóság lenyomja az árat, amely legalább 150 eurót tesz ki. Volz szerint a cirkóniumkerámia implantátum előállítása három-négyszer drágább, mivel csak a gyémánt megmunkálására használt eszközökkel formálható. Mindent összevetve mégsem drágább az új anyagból készült műfog, mert a sebész és a fogorvos munkaidejéből kevesebbet vesz el.

A forgalmazáshoz Volznak új sterilizációs eljárást kellett engedélyeztetnie, hiszen a hagyományos gammasugárzás szóba sem jöhetett. Az ugyanis lilává színezi a kerámiát. Az új implantátumokat forró vízgőzzel fogják sterilizálni.

Cirkóniumkerámiás fogimplantátum - erre ültetik a koronát