Használtan vásárolt repülőgépein menetrend szerinti járatokon egy irányban 59 fontért lehetett eljutni a londoni Gatwick repülőtérről New Yorkba, ami az akkori legalacsonyabb jegyáraknak nem egészen a felét tette ki. A népszerű kezdeményezés rövid életűnek bizonyult: a receszszió és a rivális nagy légitársaságok aláajánlott árai 1982-ben közel 300 millió fontos adóssággal bankcsődbe juttatták Sir Freddie vállalkozását. A Laker Airways több ezer utasa rekedt külföldön, egyes járatokat pedig útközben kellett visszafordítani.

Az üzletember később jelentős kártérítést kapott a konkurenciától, amely ezzel elismerte, hogy agresszív és tisztességtelen taktikával tette lehetetlenné a brit legendát. Az összeomlást követően Sir Freddie örökre hátat fordított Nagy-Britanniának, és az Egyesült Államokban telepedett le, ahol több megbecsülésben részesült. Kudarca ellenére is Sir Freddie tudott élni: négyszer házasodott, minden évben vásárolt egy új Rolls-Royce-t, saját jachtjával járta a tengereket, és egyéb költséges élvezetekkel múlatta az időt.

A Virgin Atlantic elnöke, a nem kevésbé nagyra tartott Sir Richard Branson "apjaként tisztelte" Sir Freddie Lakert, és azt mondta: - Ha nem lett volna Sir Freddie, nem lenne most Virgin Atlantic, és a világ nem élvezné az easyJetek szolgáltatásait. A jelenlegi színvonalhoz képest egyébként a Skytrain "sallangmentes" járatain lényegesen több volt a kényelem. Laker szívesen emlékeztetett arra, hogy tengerentúli útvonalakon továbbra sem közlekednek fapados légitársaságok.

Richard Branson és Freddie Laker 1997-ben. A Virgin elnöke szerint Laker nélkül ma nem lenne fapados repülés