A filmet a testnedvek tartják össze
- Simó Sándor azt kérte önöktől, hogy személyes témát
dolgozzon fel a vizsgafilmjük. A Hukkle nem volt az. A Taxidermiával pótolta a mulasztást?
- Régóta próbálom a Simó-feladatot teljesíteni. Amikor négy évvel ezelőtt bemutattuk a szemlén a Hukklét, a Taxidermiával már megjártam a Sundance forgatókönyvíró műhelyét. Ez akart lenni az én személyes filmem. Szókimondó, élesen fogalmazó, az igazságot leplezetlenül kimondó alkotást szerettem volna létrehozni.
- A filmen ábrázolt mindhárom korszakról - a Horthy-éráról, a kommunizmusról és napjainkról - lesújtó véleménye van.
- A Taxidermia szubjektív családtörténet, nem célja a politikai provokáció. Az életünket meghatározó történelmi korszakokról van szó. Kikerülhetetlen, hogy valamiféle világlátás át ne jöjjön.
- És mi van, ha valaki megkérdőjelezi a nézeteit?
- Ez a film nem attól hiteles, hogy milyen történelem- és korábrázolásokat mutat, hanem azoktól az eseményektől, érzelmektől és gondolatoktól, amit a néző elfogad belőle. Ha az alkotó fel tud építeni egy olyan illúziót, amelyben minden konzekvens és szabad. Nem a tények érdekelnek. Ha ott lettem volna ezekben a korokban, valószínűleg nem ilyen filmet forgatok róluk. Érdekes viszont elképzelni, hogy milyen lehetett ebben a korban élni. A kommunizmus abszurditását vagy a világháború őrült korát én így tudtam megfogni.
- És mi ebben a személyes motivációja?
- A Taxidermia identitáskereső mozi, arról akar beszélni, ami meghatározza mai életünket. Az ember általában a nagyapjáig tudja visszavezetni az életét. Ez a hatvan év belátható, erről lehet őszintén és igazat beszélni. Nekem személyes élményeim vannak a nagyapámról, amelyek beléivódtak a gyerekkoromba. A dédnagyapám csak egy fotó a falon, fogalmam sincs, milyen ember volt.
- Magyarországon nagyon sok minden történt ebben az elmúlt hatvan évben.
- Ezért nincsenek igazi közmegegyezések. Mindenki mást gondol mindenről.
- Ha ennyire konkrét véleménye van, miért volt szüksége irodalmi alapra?
- Antológia címmel készítettünk egy forgatókönyvet, amely 20-30 kortárs novella feldolgozása. Kisebb történetek hangulati íven vitték volna a nézőt, mintsem tartalmi és értelmezési úton. Minél változatosabb arcképcsarnokát szerettük volna létrehozni a világnak, mind időben, mind térben. De egyre inkább látszott, hogy ebben az országban gyártásilag ez megoldhatatlan. Parti Nagy Lajos novelláit viszont egyszerűen nem tudtam elengedni. Itt jött be a Simó Sándor adta feladat: meséljek magamról. Ezt én úgy értelmeztem: csak, ami fontos.
- Mit szólt Parti Nagy Lajos a tervéhez?
- Eleinte nagyon szkeptikus volt, de nem mondott nemet. Azután, hogy elolvasta a forgatókönyvet, már nagyon lelkes lett. Szabadon engedett minket. Amikor kérdeztük, segített, amikor nem kérdeztük, nem tolakodott. Egyeztettük vele a dialóguslistákat, megnézte a vágott verziót, megvitattuk, mit kéne kivenni, mit visszatenni.
- A Hukkle szinte némafilm, a Taxidermiában is inkább a kép dominál.
- Sokkal jobban szeretek filmet készíteni, mint beszélni vagy írni. Egyelőre fontosabb számomra a vizualitás. A képre áll az agyam.
- De miért volt szükség ennyire kegyetlen képi naturalizmusra?
- Parti novellái zsigerileg érintettek meg. Olyan filmet szerettem volna, amelyik nem takargat semmit. Úgy érzem, hogy még finomabbak is voltunk a kelleténél. A film is egy nyelv. Egyszerűen lefordítottuk a novellákat. Egy disznóvágás miért borzalmas a vásznon, amikor naponta vágnak le több ezer sertést? A híradókban ugyanilyen képsorokat mutatnak. Ráadásul eredetieket, szemben a mi fikcióinkkal. A Taxidermiában csupán összefüggésbe hoztuk őket, és hangulatot teremtettünk köréjük.
- Egyszer azt nyilatkozta, hogy a Taxidermiát a testnedvek tartják össze. Egészen pontosan az ondó, a nyál és a vér.
- Egy reneszánsz gondolat köré épül a mozi: az emberi test mikrokozmosza a világegyetemnek. Ahogy az embernek bele, mája, gyomra, szíve van, ugyanúgy vannak az életében olyan történetek, amelyek strukturálisan kapcsolódhatnak hozzájuk. A szívhez a szerelem, a tüdőhöz a szabadság, a gyomorhoz az élvezetek. A filmet nemcsak a testnedvek, maga a test tartja össze. Testünk nekünk is van, de mitől több az ember az állatnál? Itt kezdődnek csak el a komoly történetek.
