Timothy Osborn és Keith Briffa - mindketten a brit East Anglia Egyetem tudósai - az északi félteke tizennégy pontján vizsgálták a fák évgyűrűinek növekedését, a jégtakarók rétegeit, és a fosszíliákat, illetve kagylókat tartalmazó üledékeket. A vizsgálatok alapján viszonylag pontosan meg lehet határozni a különböző korszakok hőmérsékletét.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a kilencedik század óta a jelenlegi periódus a legmelegebb, egyszersmind a legtartósabb felmelegedési szakasz.

A tudósok a 800-as évektől megvizsgálták azokat a feljegyzéseket, vagy naplókat, amelyekben különleges éghajlati jelenségekről tesznek említést (például arról, hogy egy belga és holland csatorna éveken keresztül befagyott), hogy kiderítsék: a jelenlegi felemelkedés vajon természetes vagy mesterséges folyamat eredménye-e.

A Science magazinban megjelent tanulmány csak tovább szíthatja azt a vitát, ami a jelenlegi éghajlat felmelegedésének okait kutatja.

Timothy Osborne és kollégája 890 és 1170 között egy igen jelentős felmelegedés nyomaira bukkantak az északi féltekén, és további adatokat gyűjtöttek a kis jégkorszaknak is nevezett, 1580 és 1850 közötti lehülésről.

(MTI)