Fagypont alatt övék a világ
Pedig jelentős és professzionális, sportilag és - itt túlzunk csöppet - marketingileg is csúcsra járatott esemény kezdődik a mai megnyitóval Torinóban.
De hát a hőskor...
"Ez a hóborította előjáték minden tekintetben sikerült! - kiáltott föl Pierre de Coubertin, az ötkarikás mozgalom szülőatyja 1924-ben, és minden oka megvolt az örömre. Részint azért, mert az akkor már csaknem három évtizedes múltra visszatekintő újkori nyári játékok havas-jeges verziója - hivatalos nevén: téli nemzetközi sporthét - sikert aratott a Mont-Blanc tövében elterülő Chamonix-ban, részint pedig, mert mindenki élve megúszta. Speciel az ötven kilométeres sífutás mezőnyének harmadát szimplán félresöpörte valami hóvihar (a kimentettek a fürdőkádban hamar felengedtek), Jacob Tullin-Thams norvég ugrókirály pedig kemény 58,5 méterrel nyerte számot, nyilván csak azért ennyivel, hogy később legyen mit felülmúlni. Amúgy tizenhárom nő is fellépett a kitűnő antré nyomán utóbb téli olimpiára keresztelt, tizenhat országból 294 sportembert fölvonultató rendezvényen, amelynek bobversenyét nem nyeri meg az Edouard Scherrer, Alfred Neveu, Alfred és Heinrich Schläppit négyes, ha a kvartett első tagja a leysini tornaegylet tomboláján nem nyeri meg a fából készült sportszert, s vállalkozó kedvű barátai a lejtős Leysin-Sepey útvonalon próbacsúszást tartva nem kapnak rá a sportágra. És akkor ennyit az "anno" tárgyköréből. Illetve még annyit: 1956-ban, Cortina d'Ampezzóból sugározták a téli olimpiák első tévéközvetítését - a dobozból a síruhás Sophia Loren mosolygott, egek! -, nem mese, hogy az 1960-as Squaw Valley-i játékok nyitó- és záróünnepélyét Walt Disney rendezte, miként sose feledjük Fritz Tschannent, ugyanis az 1948-as St. Moritz-i vetélkedő svájci síugrógyőztese a futamok között mélyről jövő harmonikajátékkal szórakoztatta pályatársait.
A február 26-ig tartó torinói játékokon ilyesfajta történeteket aligha szolgáltatnak majd az utókornak, viszont a megnyitón csaknem annyi profi előadó (240) kápráztatja el a publikumot, amennyi versenyző 1924-ben rajthoz állt: csöppet megváltozott a világ. Ezzel - mármint a professzianizálódással - olyan nagy probléma nem is volna, ha az aktuális magyar szereplők hasonló esélyekkel várhatnák a XX. téli játékokat, mint régen. Fájdalom, jelen állás szerint az eddig megszerzett hat érem aligha gyarapszik, sőt, a tizenkilenc tagú csapat legföljebb asszisztálhat a várhatóan 82 országot (ez részvételi csúcs volna) és hozzávetőleg 2500 sportolót fölvonultató világeseményen. Megjegyzendő: 1948-ban - a krónikák alapján - csak a bírók gondolták másodiknak a parádés Kékesy Andrea, Király Ede műkorcsolyapárost (aranyérmes a belga Lannoy, Baugniet kettős), és az 1980-ban szintén pazar formát mutató Regőczy Krisztina, Sallay András jégtáncduó is csak hajszállal maradt le az aranyéremről (győzött a szovjet Karponoszov, Linicsuk páros). Hogy mekkora csalódás lehetett az ezüst e két egységnek, ahhoz adalék: világbajnoki címet Kékesyék és Regőczyék is nyertek...
És akkor mától tessenek szépen hátradőlni, aztán nézni; például a még mindig csak huszonhárom éves horvát fenomén, Janica Kostelic siklását, tudniillik a háromszoros olimpiai bajnoknő - sérülése ellenére - egyfelől címet védene műlesiklásban, óriás-műlesiklásban és kombinációban, valamint a dobogó tetejére kívánkozik lesiklásban, valamint szuper-óriásműlesiklásban is. Esetleg... Sorolhatnánk napestig, kiket, miben és mennyire, ám arra oldalak is kevésnek bizonyulnának.
Mindenesetre a bobos futamoknál jusson eszükbe Edouard Scherrer és az ő leysini tombolája.
Arany, ezüst, bronz
1. Oroszország
2. Németország
3. Norvégia
4. Egyesült Államok
5. Ausztria
6. Finnország
7. Svédország
8. Svájc
9. Olaszország
10. Kanada | 31 | 28 | 36 |
Ötkarikás örökrangsor
1. Björn Dählie (norvég sífutó): 8 arany, 4 ezüst; 1992-1998.
Magyar
Ezüst (2): Kékesy Andrea, Király Ede (műkorcsolya, páros): 1948; Regőczy Krisztina, Sallay András (műkorcsolya, jégtánc): 1980.
Bronz (4): Rotter Emilia, Szollás László (műkorcsolya- páros): 1932 és 1936; Nagy László, Nagy Marianna (műkorcsolyapáros): 1952 és 1956.