Tanár volt és újságíró, pártfunkcionárius lett, majd nyugdíjas éveiben végre a hobbijának, ha tetszik, igazi hivatásának élhetett: fotózhatott. Az ELTE Bölcsészettudományi karán végzett, később az MSZMP politikai Főiskoláján szerzett diplomát. 1949-től rövid ideig a Magyar-Szovjet Baráti Társaság funkcionáriusa, hogy aztán újságíróként folytassa. Pályáját az Új Világ riportereként kezdte, 1959-60-ban a Képes Újság, a Hétfői Hírek újságírója. 1961-ben lett az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa, 1970 és 1974 között az agitációs és propaganda osztályt vezette. 1974 és 1977 között a Népszabadság főszerkesztője volt. Azok közé tartozott, aki vezető beosztásban is hagyta dolgozni a munkatársait, puritán, csendes ember volt, az elkötelezett pártfunkcionáriusok azon típusából, aki mindig korrekt tisztességgel kezelte a problémákat. A főszerkesztői szék után 1977-től az MSZMP Központi Bizottságának irodáját vezette 1985-ig, nyugdíjba vonulásáig. 1978-tól kiállításokon tárta nyilvánosság elé fotóit, több egyéni kiállítása is volt. 1986 és 1992 között a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöki tisztét töltötte be.