Megérteni lehet, de fölfogni nehéz és elfogadni képtelenség, hogy néhány rajz okán nemzeti zászlókat égetnek, épületeket rombolnak, és már embereket is támadnak. Kultúrák találkozási pontjain azonban ijesztően nagy lehet a véletlen szerepe, amely akár néhány sután goromba rajz formájában is megpöccintheti az őrület dominósorát. Ilyenkor, ha civilizációs normákat kérnek számon a szembenállók (azokon, kik nem tisztelik a Bibliát és a Koránt sem), korántsem ugyanarról beszélnek. Mégis, lehet érteni a másik szavát. Magunk is szívesen fontolunk meg új szempontokat. Például annak az ausztrál főszerkesztőnek az érvelését, aki azzal hárította el az egyik rajz közlését, hogy írtak már sokat a prostitúcióról anélkül, hogy megmutatták volna. E közlés körül tehát az elszabaduló indulatok közepette is folyhat értelmes beszéd, és más nem is folyhatna - legalább az azonos értékkörön belül.

Mit gondoljunk azonban arról, amikor a saját magyar világunkban kell szembesülnünk a bármi áron való konfrontálódás szándékával? Amikor méltányolható, fájó sérelem nem látható ugyan, de politikai és üzleti előny kínálkozik.

Legutóbb például a dán karikatúra Népszabadság-beli beidézéséről a Magyar Nemzet látta szükségesnek, hogy megkérdezze Szaúd-Arábia nagykövetét, aki természetesen felháborodásának adott hangot. Ebben a helyzetben ez érthető, logikus, kiszámítható. A napilap kipróbált technikát alkalmazott: amikor Gyurcsány Ferenc éppen egy éve tett egy kevéssé sikerült, de nem rosszindulatú megjegyzést a szaúdi futballistákról, Libanon budapesti nagykövetét kérdezték, mondana-e erről valamit, ő pedig leszögezte, nem szerencsés ilyet mondani. Közölte, hogy az arab országok budapesti nagykövetei találkozót tartanak, hogy megtalálják a megfelelő választ. Tartottak is, igaz, egyébként is összeültek volna. Az Arab News nevű angol nyelvű portálon ez időben egy Horkai István nevű magyar szerző hívta fel a figyelmet arra, hogy a miniszterelnök mélyen sértő kijelentéseket tett. Aztán eltűnt ebből a nyilvánosságból.

A figyelemfelhívás még kevésbé diszkrét formájával élt a közszolgálati Magyar Rádió keddi álédeskés jegyzetében, amelyben a lehetséges, alaposan fölnagyított következményeknek, valamifajta arab bosszúnak mutat irányt, a baráti, békésen kvaterkázó "lakosság" helyett néhány szerkesztőséget jelölve meg célpontként.

Miközben köszönjük a figyelmességet, a Cool TV ízléstelen, keresztényhergelő rajzfilmje jut eszünkbe. A média - feltételezett kárunkon örvendező - egységei újabb bántó jelentést adnak e kínos tévémunka egyébként szép címének: hungarikum. Igaz, e márkajelzéssel szerencsére az ilyetén "kihergelés" ritka képződmény.