Plázamozis igények

Olvastam a lap január 3-i számában Csákvári Géza A producer szerzői joga című cikkét.

A mai magyar filmek kapcsán az tapasztalható, hogy általában semmitmondó és ötlettelen a végtermék, sok esetben az éppen aktuális "trendi arcok" sztárolása érdekében születik meg, amennyiben pedig nem kommersz, "közönségfilmről" van szó, hanem "művészfilmről", az elkészült művet a kutya se nézi meg, de a készítők és az a néhány tucatnyi néző is hörög a gyönyörtől, hogy mekkora művész a rendező.

Ez mind nagyon szép és jó, ám a mozifilmnek végső soron egyetlen célja van: hogy megnézzék a mozikban. Nem tízen, meg húszan, hanem sokan. Más kérdés, hogy napjainkban ez a plázamozizós réteg igényeinek maximális kiszolgálását jelenti, és ennek érdekében semmi sem szent. Szinte kizárólag arról van szó, hogy aki a legtöbb pénzt össze tudja kalapozni, az készíthet filmet, nem számít, ért-e hozzá, van-e végzettsége, elég, ha a filmkészítés a "dilije".

És természetesen a több százezres nézettségi indexek is ezekről a "filmekről" szólnak. A kereskedelmi tévék általában a legigénytelenebb alkotásokkal kapcsolatosan durrogtatják el "rekordnézőszám" és "rekordjegybevétel" frázisaikat.

A másik véglet, a művészi igényű filmek készítői sokkal nehezebb helyzetben vannak. Amennyiben sikerül keservesen összekaparni az induláshoz szükséges pénzt, imádkozhatnak, hogy a forgatás közepén ne fogyjon el a támogatás, és örülnek, ha képesek befejezni a felvételeket és az utómunkákat (például Tüskevár).

Miután a kész film bemutatásra kerül, kénytelenek ismét szembesülni a valósággal: művüket rendkívül alacsony nézőszám jellemzi, és ezen az sem segít, ha öt-tíz fesztiválról győztesen jön haza a film (például Táncalak).

Ezek a filmesek még mindig a régi gyakorlat szerint alkotnak, egy olyan letűnt korszak metódusa szerint, ahol a film még valódi érték volt, és divat volt filmszínházba járni, nem pedig szórakozás.

Tudomásul kell venni, hogy az elmúlt tizenöt év alatt megváltoztak a piaci igények. Ez azt jelenti, hogy nem lehet nem figyelembe venni a nézői elvárásokat, ám ez persze nem azt vonja maga után, hogy maximálisan ki kell elégíteni a legalantasabb igényeket is. Egy megoldási lehetőség: olyan filmszakembereket kell kiképezni, akik már az új stílus jegyében képesek alkotni, akik egyfajta átmenetet képeznek a kommersz és az igényesebb filmek között, akik nem csupán azért válogatják be a filmjükbe Majkát vagy Görög Zitát, mert a kenyéradó tévécsatorna ezt óhajtja tőlük.

Kálomista Gábor kijelenti: "...ha egy rendező esetleg a pénztáraknál megbukik valamelyik filmjével, annak viselje a következményeit." Ha annak idején Spielberget elásták volna a Meztelenek és bolondok fiaskója után, soha nem készíthette volna el az első Indiana Jones-filmet, és ha a Bíborszín és A Nap birodalma után leírták volna, ma nem lenne Jurassic Park vagy Schindler listája.

Egyébként pedig a filmkészítésnél nincsen nagyobb lutri. Megjósolhatatlan, hogy melyik film lesz sikeres (akár anyagi, akár más szempontból), és melyik bizonyul totális bukásnak. Ugyan ki tudta volna megmondani előre a Valami Amerika sikere után, hogy Herendi Gábor következő filmje (Magyar vándor) nézhetetlen fércmű lesz (hiába volt relatíve sikeres a mozikban)?!

Nincs olyan filmes (még maga Kálomista Gábor sem), aki mindig ugyanazt a változatlan színvonalat tudná hozni és teljesíteni. Annyira sok mindentől függ egy film sikere, hogy kissé elhamarkodott kijelentésnek tartom a fenti idézetet.

Váradi Kornél
Budapest

Amit jó tudni

A január 11-i Fórum oldal Levélturmix rovatában Várdai Csongor miskolci levélíró felpanaszolja, hogy a Miskolc és Budapest között közlekedő IC-vonaton nem működött a klíma, és amikor a vonat félórás késéssel beérkezett a Keleti pályaudvarra, a pénztárban ülő hölgy reklamációjára közölte, hogy az IC-pótjegy 480 forintos árából csak 350 jár vissza, az is csak azoknak, akik abban a kocsiban utaztak, ahol rossz volt a légkondicionáló. Mivel a levélben nem szerepelt sem az utazás pontos dátuma, sem az igénybe vett IC-járat, így elegendő információ hiányában csak általánosságban reagálhatók.

A légkondicionáló, illetve légjavító berendezés hibájakor csak az InterCity-pótjegy komfortdíját térítjük vissza, a helybiztosítás díját nem. Tizenöt percen túli késés esetén - amennyiben ez a vasút hibájából következett be - a pótjegy teljes árát visszatérítjük. A vasúttársaság - a személyszállítási üzletszabályzat szerint - mentesül az IC-pótjegy/helyjegy árának a visszatérítésétől, ha a vonat késése hatósági intézkedés (rendőrség, vámőrség, határőrség), más hibájából bekövetkező baleset (öngyilkosság, közúti szabálytalanság, biztosítóberendezés idegenkezű megrongálása stb.), természeti katasztrófa (árvíz, belvíz, hóvihar, földcsuszamlás stb.), bombariadó, határállomástól való késve indulás miatt következett be. A vasúttársaság akkor sem fizeti vissza a helyjegy árát, ha a várható vonatkésésről még az indulás előtti időpontban tájékoztatta az utasokat.

A vonatokról bővebb információt a Mávdirekt telefonszámán adnak. A 06-40-49-49-49-es szám éjjel-nappal, helyi tarifával hívható.

Kavalecz Imre
a MÁV Zrt. sajtószóvivője