A magyar paprikából lehetett volna sikeres hungarikum - de már aligha lesz, s erről nem az emlékezetes téglaporral való színezés tehet. Ízben, színben, aromában nincs jobb nála - valaha ezt az árban is elismerték Nyugat-Európában. Manapság a legtöbb helyen már csak az árat nézik. Az ár felől viszont az látszik, hogy Magyarország a termeszthetőség északi határán van. Afrikában, Dél-Amerikában hosszabb a tenyészidő; a nap szárítja a termést, nem a drága földgáz; nem tizenöt dollár a napi munkabér, hanem másfél. Ahhoz, hogy a fűszerpaprikából valódi hungarikum legyen, a központi akaraton kívül hiányzott az ágazat szereplőinek együttműködése, előrelátása. A termelőket és a feldolgozókat ezerféle ellentét osztotta meg: Kalocsa és Szeged, a két fő termőtáj között; a legális termelők és a feketegazdaság között; a nagyobb feldolgozók és a kisebbek között. De a legfőbb konfliktusforrás az volt, hogy beengedjék-e az olcsó importot, egyre szűkebb területre szorítva vissza a hazai termelést. A tömeges import legerősebb ellenfele a legnagyobb magyar feldolgozó, a legális termelés 35-40, az export 40-45 százalékát adó Kalocsai Fűszerpaprika Rt. volt. A kalocsai cég egyike ama kevés élelmiszer-feldolgozónak, amely a privatizáció során az alapanyag-termelők, a dolgozók és a menedzsment tulajdonába került. Sokan még arról is meg vannak győződve, hogy a toxincirkuszt szándékosan idézték elő, és a legerősebb feldolgozó lejáratását, meggyöngítését szolgálta. A vállalat nehéz helyzetében nemrég érkezett egy befektetői ajánlat, amely megoszthatja a tulajdonosi csoportokat: sokan vélhetik úgy, hogy addig kell a részvényeiktől megválni, míg kínálnak értük valamit.

Miközben Kalocsán az új helyzetet mérlegelik, elkelt a szegedi feldolgozó is: látszólag a kis hal ette meg a nagyot, de kérdés, honnan telt a közepes méretű sükösdi Házi Piros Paprika Kft.-nek az egymilliárd körülire becsült vételárra, és a paprikagyár ért-e ilyen sokat, vagy a majdan épülő harmadik szegedi híd közelében lévő hathektáros telek. Nemcsak az kérdéses, valójában kik vették meg, hanem az is, miért adták el. Kérdés az is, hogy ki áll a még mindig patinás nevű és bejáratott német piacokkal rendelkező Kalocsa tulajdonosainak tett ajánlat mögött.

Ha szabad a kereskedelem, és csak a profit számít, akkor nem a magyar paprika az érték, hanem piacai és maradék imázsa. Akkor importálni és reexportálni kell, mert abban több a pénz. A nagyobb nyereség útjában áll mindenki, aki azt számolja, hány ezer családnak jelent megélhetést a fűszerpaprika, amely korábban minden hektáron el tudott tartani egy embert.