Révész Sándor A köztől féltett titkok címmel (január 9.) megjelent publicisztikájában arról elmélkedik, amiről mi, olvasók éppen eleget megtudunk Féderer Ágnes mellé tördelt - világosan állást foglaló, korrekt - írásából (Az újságíróktól fél az állam).
Ketten ugyanarról
Ha csak ennyi történt volna, ha csak a jó cikk mellé odatettek volna egy semmi újat nem mondó, de feleslegesen elmélkedő és kellemetlenül indulatos másik írást, azt mondtam volna, hogy ja, az újságírókat flekkre fizetik. Hogy az újságíró és az államtitok viszonyáról szóló írásába R. S. belelop egy bekezdésnyi választási agitációt a szabad demokraták mellett, az rosszízű, mert azt a szakmai szabályt sérti meg, hogy az újságíró azzal foglalkozzon, amiről az írása szól, ne ugráljon témáról témára. Hanem aztán felbukkan a cikkben egy borzalmas félmondat: "(...) az, hogy Horn Gyula milyen merényletre szövetkezik a Duna ellen szlovák tettestársaival (...)". Ez a félmondat a "zöldek", a dilettantizmus professzionalistái régi szokása szerint mintegy axiómaként teszi kiindulóponttá azt, amit először bizonyítani kéne, amit soha senki semmivel nem bizonyított, aminek a bizonyítását mindig hangerővel pótolják, és ezen az alapon bűncselekménnyel vádol egy (egyébként nem szimpatikus) politikust. Belesimul abba a hangzavarba, amellyel egyszerűen letorkollják azokat, akik más véleményen vannak, akik a szakemberekre, a tudományra szeretnének támaszkodni, egyben megfélemlítik magukat a szakembereket is.
Hogy kerül ez a téma a mostani cikkbe? Úgy, hogy Mórickának mindenről ugyanaz jut az eszébe. A szörnyű torzan idézett esetben ugyanis senki újságírót meg nem hurcoltak, pláne bíróság elé nem állítottak, így a témához semmi köze sincs. Viszont alaposan felhasználták arra, hogy négy évre rászabadítsák az országra a krakéler kormány dúlását, és további évekre a mai jegybankelnököt, a legfőbb ügyészt, a minapi rádióelnököt és elvtársait, meg ezt, meg azt. Révész Sándornak azonban ez nem elég, ő még most is megragadja az alkalmat, hogy nagy bátran rúgjon egyet a döglöttnek vélt oroszlánba.
Válas György
Nagyon örülök, hogy a levélírónak tetszett kiváló kolléganőm írása, nekem is. A rovatvezetők nálunk a rovatvezetésért kapják a fizetésüket, nincsenek írásra kötelezve, ingyen írnak, ha írnak. Ami a témák közötti ugrálást illeti, olyan nagyot azért nem kellett ugrani. A cikk arról szólt, milyen helytelen, ha az államtitkok kiszivárgásáért az újságírót vonják felelősségre. Az SZDSZ idézett vezérszónoka arról szólt, milyen helytelen, ha az államtitkok kiszivárgásáért az újságírót vonják felelősségre. Szívesen agitálok mindenki mellett, aki ezt a véleményt képviseli, de más párt sajnos nem képviseli.
Az első, nagy port kavart ügy ebben a tárgykörben éppen az volt, ami a levélíró szerint nem létezett. A Népszava főszerkesztője, H. Bíró László ellen eljárást indítottak, meghurcolták, megfenyegették őt, amiért leközölte a magyar-szlovák megállapodástervezetet. Végül csak azért úszta meg a dolgot, mert a tervezetet nem titkosították szabályosan.
Az MTA illetékes bizottsága már két évtizeddel ezelőtt összeállította a vízlépcső kártékonyságának és haszontalanságának bizonyítékait.
Révész Sándor