Az egykori CDU-s postaügyi miniszter tíz év szolgálat után 1992-ben lépett ki a Kohl-kormányból, tiltakozásul, amiért az nem avatkozott be időben és akadályozta meg a balkáni népirtást. "Ma is szégyellem, hogy tagja voltam annak a kabinetnek" - mondta a minap a berlini Tagesspiegelnek. 75 éves, de a poszt elvállalása előtt kivizsgáltatta magát, és teljesen egészségesnek találták.

Varázsrecept nincs a tarsolyában, pedig elkelne: Bosznia-Hercegovina lakói még mindig két entitásban élnek (muzulmán/horvát, illetve a szerb államrészben), közös a parlamentjük, ám háromfős, rotáló elnökségük van. A döntéshozatal bonyolult és nehézkes. Schwarz-Schilling azonban nem tartja lehetetlennek az egykori háborús felek összebékítését. Schwarz-Schilling szívósságát a boszniai felek már megtapasztalhatták: az utóbbi tíz évben nemzetközi közvetítőként száznyolcvanszor járt az országban, tárgyalásai alatt hol a fűtést, hol az áramot kapcsolták ki, hátha így távozásra bírják. A kitartó német azonban maradt, inkább kabátba bújt és gyertyákat hozatott, végül tárgyalópartnerei voltak kénytelenek jobb belátásra jutni. Valamit elérhetett, mert főmegbízotti kinevezését mindhárom népcsoport üdvözölte.

A nemzetközi közösség képviselőjeként két cél lebeg majd a szeme előtt: először is a háborús bűnös Ratko Mladics és Radovan Karadzsics kézre kerítése. "Amíg ezek az emberek szabadon vannak, addig képtelenség a kisebb vétségekkel vádolt felelősöket elítélni" - állítja. Ígéri: nem fog közvetlenül beavatkozni a politikába, mint elődei tették. Akkor lenne igazán elégedett, ha ő lenne az utolsó főmegbízott Bosznia-Hercegovina élén. Ez talán ma még illúziónak tűnik, de az uniós csatlakozás perspektívája jót tenne. Annál is inkább, mert a bosnyákok még ma is inkább az amerikaiakat tekintik szövetségesüknek, mint az európaiakat, akik évekig tétlenül nézték a háborút.