"A Hamasz nem lesz attól legitim, hogy megnyerte a választásokat" - tette világossá Javier Solana, az EU külpolitikai főképviselője szombaton. Hétfő este viszont már "racionalitásként" könyvelte el, hogy a huszonötök feltételeket fogalmaznak meg a leendő palesztin kormány számára - máskülönben megvonják tőle az anyagi támogatást. Három "leg": 1. Gázaváros a világ legsűrűbben lakott része. 2. Ennek dacára egy főre vetítve a palesztin területek a világ leginkább segélyezett - és sokak szerint túlsegélyezett - térségét jelentik. 3. A fő adományozó itt az Európai Unió, évi mintegy félmilliárd euróval - felét Brüsszel adja, másik felét a tagállamok.

Érthető mármost, hogy az EU - amely folyton az Egyesült Államokhoz méri magát - nem adja fel a befolyását a világ egyik legfontosabb régiójában pusztán azért, mert a Hamasz tarolt. Innen már csak egy apró lépés, hogy folytassa is a pénzelést, hiszen befolyása, tekintélye - szemben az USA-val - nem elrettentő erejéből, hanem jórészt pénztárcájából fakad. További körülmény, hogy az EU-közösségi politika időnként túllendül a tagállamin: hiába rázta a fejét következetesen Angela Merkel Jeruzsálemben és Ramallahban, továbbra is gurulhatnak német eurók palesztin területre.

Legalábbis még egy darabig. Az EU ugyanis bizonyos értelemben blöffölt: olyan feltételeket fogalmazott meg a Hamasszal szemben, amelyeket az minden bizonnyal nem tud és nem is akar teljesíteni. Léte értelmét veszítené el, ha elismerné Izraelt, tartózkodna az erőszaktól, s le is fegyverezné magát. - Mi a magunk részéről készek vagyunk arra, hogy együttműködjünk a világgal - blöffölt vissza a Hamasz képviselője, kereken visszautasítva persze nemcsak az EU, hanem az egész nemzetközi közösség elvárásait.

Blöffölgetünk, visszablöffölgetnek - nagy kérdés, rendben van-e ez így. Létezik-e vajon az EU számára olyannyira emberellenes politikai szervezet, amelynek esetében legalább azt kimondaná: először nektek kell bebizonyítanotok, hogy megváltoztatok, csak utána utalunk - nem pedig fordítva, biankó csekken? Kínosan hiányzik a hétfői külügyminiszteri konklúziókból annak a rögzítése is, hogy az EU nem felejtkezett el a Hamasz félszáz öngyilkos merényletéről, a több száz halálos áldozatról, a kétezernél több sebesültről. Emlékszik például a tel-avivi Dolfináriumban cafatokká robbantott huszonkét tinédzserre. Ennél már csak a nyugat-európai híradókban mostanában látható "Hamasz-ellenpropaganda" kínosabb. Merényletek helyszíne helyett egy gázai bárt mutogatnak, azzal, hogy a Hamasz be kívánja tiltani az alkoholfogyasztást. Szörnyű! Elfogadhatatlan!