Az RMGC azt reméli, hogy a román kormány az év végéig elfogadja a projekt beindításához szükséges határozatot, s hogy annak alapján 2007 elején kezdetét veheti a terv valóra váltása.

A tervet ellenző helyi civil szervezetek - köztük a bukaresti jogforrásközpont és az elköltözni nem akaró verespataki lakosokat tömörítő Alburnus Maior Egyesület - úgy vélik, az RMGC a szóban forgó környezeti hatástanulmányt nem nyújthatja be, mert az annak alapját képező régészeti, illetve területrendezési engedélyt a román bíróságok jogerősen felfüggesztették, sőt a területrendezési engedély időközben le is járt. A két civil szervezet felszólította a román környezetvédelmi minisztériumot, hogy a bányaprojekt engedélyezési eljárását függessze fel, mert az a fentiek fényében szerintük törvénytelenül zajlik.

Az RMGC azzal védekezik, hogy az említett engedélyek között összefüggés nincs, a területrendezési engedélyt ugyanis csak két évre állítják ki, miközben a környezetvédelmi engedélyek széles körű megvitatása és az egész projekt engedélyezése ennél jóval több időt vesz igénybe. A cég közölte: az újabb területrendezési engedély folyamatban van.

Richard Young, az RMGC és a kanadai partner, a Gabriel Resources Ltd. igazgatója úgy véli, ha a 20 éves tervet végrehajtják, abból a román állam egymilliárd dollárt, a kanadai fél pedig ennél valamivel kevesebbet nyerne. A vegyes vállalat eddig 150 millió dollárt költött a beruházásra, ebből 35 milliót a geológiai tanulmányokra, 9 milliót a régészeti feltárásokra, 20 milliót pedig a térségben élő 420 család elköltöztetésére.

Az RMGC tisztában van azzal, hogy a nagy nyilvánosság a tervet ellenzi, de ez vezetői szerint azért van így, mert a közvélemény mindeddig elsősorban a projekt ellenzőinek szavát hallotta. Éppen ezért tavaly őszszel televíziókban, rádiókban és az írott sajtóban átfogó reklámkampányt indítottak a bányaprojekt percepciójának megváltoztatása végett, ami eddig félmillió dollárba került. E kampány arra a meggyőződésükre épül, hogy a jelenlegi verespataki állapot sokkal veszélyesebb a környezetre, mint az általuk tervezett beruházás.

A múlt héten az RMGC azt is bejelentette, hogy a környezeti hatástanulmány benyújtását követően, annak széles társadalmi megvitatását kezdeményezi Magyarországon.

A legnagyobb gondot az RMGC számára azok a családok jelentik, amelyek semmiképpen nem akarnak a térségből elköltözni, s akik csak azért ellenzik a bányatervet, mert ingatlanjaikért több pénzt akarnak a cégből kisajtolni. Számuk az RMGC szerint 15-20, de Eugen David, az Alburnus Maior elnöke azt állítja, hogy az eredetileg érintett 450 család közül 150 "semmi pénzért" nem kíván elköltözni. Az RMGC az utóbbi hetekben már 100 ezer euróra emelte azt az összeget, amelyet egy-egy család házáért hajlandó kifizetni, de sokan így sem álltak kötélnek. A kanadaiak egyébként azt állítják, az érintett ingatlanok 42 százaléka máris birtokukban van.

A romániai sajtó szerint az RMGC újabb offenzívája hátterében az áll, hogy a cég legújabb, az elmúlt tíz esztendőben immár hetedik igazgatótanácsa vezetőinek sikerült meggyőzniük Traian Basescu államfőt, aki immár hallgatólagosan támogatná a projekt megvalósítását. Tény, hogy a Basescu volt pártjának, a Demokrata Pártnak képviselőjeként nemrég Kolozs megyei prefektussá előléptetett Alin Tise január közepén együttműködéséről biztosította Allan Hillt, az RMGC igazgatótanácsának elnökét.

A bukaresti környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztérium írásban válaszolt a hét végén a Népszabadság kérdéseire.

A Sulfina Barbu miniszter által irányított tárca leszögezte: az RMGC csakis akkor nyújthatja be a környezeti hatástanulmányt, ha azzal egyidejűleg érvényes településrendezési engedélyt is csatol, s erről a minisztérium a bányacéget már tavaly novemberben értesítette. Az új területrendezési engedély tartalma alapján a tárca eldönti majd azt is, hogy az RMGC-nek elölről kell kezdenie-e a 2004 decemberében beindított környezetvédelmi engedélyezési folyamatot, avagy folytathatja a már megkezdett folyamatot az új területrendezési engedély alapján.

A kolozsvári tudósítónk kérdéseire adott válaszában a minisztérium cáfolta, hogy semmibe vette volna a román bíróságok jogerős határozatait. Rámutatott: tavaly június óta a környezetvédelmi engedélyeztetés folyamatát leállította. Ugyanakkor a tárca úgy vélte, a 2004 decemberében beindított folyamatot az RMGC-nek és a minisztériumnak egyaránt az érvényes nemzeti jogszabályok alapján kell végigvinnie. Ami egyben azt jelenti, hogy az Európai Parlament plenáris ülése által az idén januárban elfogadott, a bányászati hulladékokról szóló irányelvet, e folyamatban nem kell figyelembe venniük, hiszen az egyelőre nem vált a hazai jog részévé.

Szakemberek szerint viszont éppen az új európai irányelv tartalmaz megfelelő biztosítékokat a romániai ciános aranybányák működésére nézve. Egyesek úgy vélik, hogy az új normát figyelembe véve, a verespataki aranybányaprojektet Románia eredeti formájában már nem engedélyezhetné, s így a felszíni ciános bánya nem is épülhetne meg. Márpedig az új jogszabályt Romániának mindenképpen figyelembe kellene vennie, hiszen az egyezményhez csatolták Bukarest nyilatkozatát is, amelyben Románia az új jogszabályt és az annak végrehajtására vonatkozó határidőket magára nézve kötelezőnek ismerte el.

A bányaterv valóra váltása az Erdélyi-Szigethegységben hatalmas területet érintene. Felmérések azt mutatják, hogy a Brád-Verespatak-Aranyosbánya-Zalatna által határolt "aranynégyszög" alatti föld mesés értéket rejt. Csak a verespataki részen több mint 330 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt, ami Európa legnagyobb és a világ második nemesfémkincse.

A nemesfémkincs kinyerése érdekében az RMGC lesöpörné-e kincs fölött fekvő négy települést, mintegy 900 házat, az azokban élő kétezer embert kitelepítené, kilenc temetőjükkel, templomaikkal, múltjukkal és színes, sok nemzetiség örökségét ötvöző kultúrájukkal együtt. Az ércet felszíni bányákban, hatalmas kotrógépekkel termelné ki, s több mint 400 millió tonna ércet darálna porrá. A port ciánvegyületekkel kezelnék, hogy az aranyat és az ezüstöt kivonják belőle, a zagyot pedig egy akkora derítőben tárolnák, amelynek területe a tiszai szennyezést okozó nagybányainál százszor, térfogata pedig körülbelül ezerszer nagyobb.

Az aranytól megfosztott több százmillió tonna zagyot a helyszínen hagynák, s a megkötött szerződés értelmében a környezet helyreállítása is a román állam feladata lenne. A beruházás összértéke több mint 600 millió dollárra rúg. Az RMGC az "aranynégyszöget" 1997-ben hárommillió dollárért kapta koncesszióba. A vállalkozásnak nyújtott adókedvezményeknek köszönhetően a kanadaiak tulajdonképpen bagóért vihetnék a nemesfémkincs több mint négyötödét. Nem is maradna egyéb utánuk, mint 1600 hektárnyi ciános, holdbélinek tetsző terület. Ezért ellenzi a tervet a civil szervezetek mellett valamennyi romániai egyház, a román akadémia, számtalan román és magyar állampolgár, de nem utolsósorban mintegy 600 külföldi tudós is.

Tájrombolás Verespatakon