Láthatatlan üzletember
Mióta a - pénznyerő automaták működtetéséből és játéktermek, fogadóirodák üzemeltetéséből meggazdagodott - negyvenhét éves üzletember "beszállt" a közismerten Lokinak becézett csapat fenntartásába, azóta a Debrecen - itthon - sikert sikerre halmoz. A csapat tavaly - több mint százéves fennállása óta először - elnyerte a bajnoki címet, és a harmadik fordulóig jutott a BL-selejtezőben. Ugyancsak számottevő eredmény, hogy ma a DVSC az ország egyetlen kiszámíthatóan, nyereségesen, biztos anyagi háttérrel és hitelfelvétel nélkül működő profi futballklubja. Ebből a szempontból a DVSC már-már "idegen test" a megannyi nehézséggel küzdő magyar futballvilágban, és Debrecenben úgy tartják: ez nagyrészt Szima Gábor érdeme.
Kicsoda ő, és minek köszönheti az üzleti sikereit?
A vállalkozó
Szima a "mélyről jött ember" alaptípusának megtestesítője, aki megcsinálta a szerencséjét. A Hajdú-Bihar megyei Létavértesről származik, ahol a nyolcvanas években - középfokú vendéglátós képesítéssel - még egyszerű pincérként dolgozott. Ma azonban Debrecenben élő milliárdosként már úgy jár haza a rokonaihoz, mint az NB III-as létavértesi labdarúgócsapat tulajdonosa. Merthogy az utóbbi években nemcsak a DVSC-t, de ezt a kis klubot is megvette. Úgy emlékeznek rá a kisvárosban, mint visszahúzódó, gátlásos és szerény fiatalemberre, aki imádott futballozni, más szenvedélye nem volt; úgy tudjuk, hogy ma sincs.
Szima Gábor a rendszerváltás idején váltott: megérezte, hogy az akkoriban legálissá vált szerencsejáték-üzlet nagy lehetőségeket tartogat. A vendéglátós munkával kisebb tőkét összegyűjtő kezdő vállalkozó kicsiben kezdte: információink szerint először bingóirodát nyitott Debrecenben, majd pénznyerő- és játékautomatákat vásárolt, a nyereséget pedig újabb és újabb berendezések, ingatlanok, vendéglátóegységek vásárlásába forgatta vissza. Tíz év alatt Kelet-Magyarország egyik legnagyobb szerencsejáték-vállalkozójává nőtte ki magát: úgy értesültünk, hogy ma már több mint ezerötszáz pénznyerő automatája, játékgépe és számos településen több saját tulajdonú játékterme van. Ő maga azonban - állítják az őt jól ismerők - nem szokott szerencsejátékot játszani. A vállalkozás céges hátterét Szima Gábornak és feleségének egyik közös társasága, az 1996-ban létrehozott Gold-Run Kft. adja meg; ennek fő tevékenysége a szerencsejáték és a fogadás. A haszon óriási: a pénznyerő automaták százezer játékonként az összes tét legalább 80 százalékát adják ki - hivatalosan - a játékosoknak, vagyis a maradék 20 százalék a tulajdonosnál marad. Igaz, a játékadó is tetemes összeg: a szerencsejáték szervezéséről szóló, 1991-ben hozott 34-es törvény szerint egyetlen pénznyerő automata után a játékadó havonta 100 ezer forint.
Meg kell említeni, hogy az oly sok emberi sorsot tönkretevő pénznyerő automatákhoz nem a legtisztább erkölcsi képzetek társulnak. Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy a játékszenvedélyt kihasználó üzletág nem "tiszta", hanem "bűnös" tevékenység. Ez máig meghatározza Szima megítélését is, holott az üzletembernek büntetőügye soha nem volt. A szerencsejáték-piacon azonban nem minden üzleti nézeteltérést tisztáznak fehér asztal mellett: erre jó példa, hogy 2000-ben kézigránátot dobtak Szima Gábor debreceni lakóházának udvarára. A támadásban senki sem sérült meg, a rendőrség néhány hónappal később eredménytelenül zárta le a nyomozást.
A vállalkozó az utóbbi években a szállodaiparban próbálkozik: Hortus Naturae Hotels néven egy egységes arculatú szállodalánc kialakítása a célja. Övé Debrecenben a háromcsillagos Hotel Nagyerdő és az egycsillagos Hotel Főnix, Hajdúszoboszlón a négycsillagos Apolló Termálhotel és a háromcsillagos Hotel Hőforrás, valamint Hortobágy-Mátán az egykori Epona Falu, mai nevén a négycsillagos Club Hotel Hortobágy.
A vagyonát több milliárd forintra becsülik. A száz leggazdagabb magyar listáján a Magyar Hírlap 2003-ban a 98. helyre tette 2,6 milliárdos vagyonnal, 2004-ben pedig már a 81. helyre "tolta" 3,2 milliárd forinttal. Nagy valószínűséggel mind a két adat téves, hiszen Szima Gábor négycsillagos szállodái egyenként is több milliárd forintot érnek. Úgy értesültünk: az üzletember jót nevetett a száz leggazdagabb magyar listáján elért helyezésén.
A klubtulajdonos
Szima szenvedélyesen szereti a labdarúgást. Ma is rendszeresen játszik: a barátaival, üzleti partnereivel és kiöregedett profi futballistákkal minden pénteken teremfocizik. (Azt mondják: ha nem is kiemelkedő képességű játékos, de a korához képest elfogadhatóan rúgja a labdát.) A futball iránti rajongása és a Lokiért érzett szeretete késztette arra, hogy 1999-ben elgondolkodjék rajta: be kellene szállnia a debreceni futballcsapat finanszírozásába. Persze, valószínűleg haszonnal kecsegtető üzleti lehetőséget is látott a csapatban, ugyanis a kilencvenes években a Debrecen - hazai szinten - már "szárnyalt": Garamvölgyi Lajos edzővel 1995-ben bronzérmes lett a bajnokságban, és 1999-ben a Magyar Kupát is megnyerte.
Az akkor likviditási nehézségekkel küszködő klubnak az - 1998 óta fideszes vezetésű - debreceni önkormányzat nyújtott mentőövet azzal, hogy létrehozta a klubot ma is működtető céget: a DVSC Futballszervező Részvénytársaság 150 millió forintos törzstőkével jött létre 1999-ben. Már akkor látszott, hogy az önkormányzat anyagilag nem lesz képes fenntartani a csapatot, és külső tőkét kell bevonni, Szima Gábor mégis csupán két évvel később, 2001-ben lett a klub többségi tulajdonosa. Hogy miért csak akkor? Informátoraink szerint ennek az lehetett az oka, hogy Szima mindenképpen többségi tulajdonos akart lenni, ám ettől az ötlettől a városvezetés eleinte húzódozott. Fideszes körökből úgy értesültünk: a pártban - elsősorban a szerencsejátékból adódó "láthatatlan üzleti háttér" miatt - kissé tartottak Szima megjelenésétől a fideszes városvezetés környékén. Ám a vállalkozó feddhetetlen előélete, a futball iránti mély elkötelezettsége - és nem utolsósorban az óriási vagyona - meggyőzte a kétkedőket. Szima Gábor a Lokiba való anyagi befektetést részben "lokálpatrióta missziónak" tartja, és magántársaságban gyakran bírálja azokat a debreceni milliárdosokat, akik a haszonból nem juttatnak vissza a köz számára.
Szima üzleti értelemben is sikeresen vezeti az évente hivatalosan mintegy 400 millió forintos költségvetésből gazdálkodó klubot - igaz, a sikert nem mindenki értelmezi úgy, ahogyan ő. 2005-ben a szurkolók körében hatalmas botrány kerekedett abból, hogy eladták a bajnokcsapat néhány meghatározó játékosát - Böőrt, Kerekest és Bogdanovicsot -, amiből a társaságnak mintegy 450 milliós bevétele származott. Ám sokak szerint ez volt az oka annak, hogy - miután a Manchester United kiverte a Lokit a BL-ből - a meggyengült gárda az UEFA Kupában csúfosan leszerepelt. A történtek miatt a szurkolók Szima Gábort is kifütyülték, aki ezen annyira megsértődött, hogy még a társaságból is ki akart szállni. Az elnök-tulajdonos egyébként is könnyen megsértődő és nehezen megbocsátó ember hírében áll, aki évek múltán is felemlegeti a sérelmesnek érzett megjegyzéseket.
A klubtulajdonos igyekszik jó viszonyt ápolni a játékosokkal. Nem jár be az öltözőbe taktikai tanácsokat adni, de azért rajta tartja a szemét mindenkin, s ha szükséges, négyszemközt beszélget el a futballistákkal. A játékosok tisztelik és becsülik őt, bírálatot nem hallani tőlük.
A közéleti szereplő
A Loki tulajdonosaként Szima gyakorlatilag évekig "láthatatlan" volt. Nem szívesen és nem sokat nyilatkozott, nem engedte magát fotózni és nem vett részt közéleti eseményeken. De az Üllői úti FTC-Debrecen bajnoki mérkőzésen kitört véres botrány - mint köztudomású, a debreceniek akkori edzőjét, Szentes Lázárt is megrugdosták - akkora vihart kavart, hogy végre Szima Gábornak is meg kellett szólalnia. Azóta nem zárkózik el teljes mértékben a nyilvánosságtól, de továbbra is viszszahúzódó maradt. Habár többször felkérték, nem vállalta a Magyar Labdarúgó Liga elnöki posztjának betöltését, és az MLSZ-ben sem játszik aktív szerepet. A szövetséget és a ligát az elmúlt hetekben megrázó botrányból értesüléseink szerint Szima Gábor nem vette ki a részét, őt az ügy nem érintette. Az volt a jelszava: "Engem a pestiek hagyjanak ki a játékból, engem csak a Loki érdekel!"
Habár Debrecen egyik legismertebb embere, nem vetődött fel a neve politikusként, önkormányzati vagy parlamenti képviselő-jelöltként. Ő maga sem vágyik politikusi szerepre. Ma egy - kívülről szerény kivitelű - családi házban lakik feleségével és két tinédzser gyermekével, reggeltől estig dolgozik, esténként szórakozni nem jár, az éttermekben pedig még ma is gyakran menüt rendel.
Részletek Szima Gábor nyilatkozataiból:
"Nagyon nagy hibának tartanám, ha a vezérszurkolók döntenék el, ki legyen a Loki edzője."
(Magyar Nemzet, 2004. szeptember 20.)
"- Kárpótlás ez a siker a múlt évben különös körülmények között elvesztett aranyért?
- A kettő között nincs összefüggés, a tavalyi eseményeken már régen túltettük magunkat. Ezért is nyerhettük meg a bajnokságot.
- A lelkierőn múlt?
- Mindenekelőtt azon, hiszen - ahogyan manapság szokás mondani - mentálisan is alkalmassá vált a csapat az elsőségre. Az előző esztendőben ugyancsak rajtunk múlt, hogy nem futottunk be..."
(Népszabadság, 2005. május 17.)
"- Valóban eladja a Lokit, mint ahogyan azt a városban beszélik? Arról is értekeznek a jól értesültek, hogy beszáll a Ferencvárosba.
- Őszintén mondom, sem Várszegivel, sem Csányival, sem Demjánnal, sem senki mással nem tárgyaltam a klub eladásáról. (...) Egyetlenegy klubtulajdonossal sem cserélnék, sehol máshol egyetlen városban sem vállalnám fel egyetlen klub vezetését sem. A DVSC nekem szívügyem, és még elméletben sem tartom elképzelhetőnek, hogy más csapatért dolgozzak."
(Hajdú-bihari Napló, 2005. október 14.)
