Nyelvtanulás ingyen és százezrekért
Várhatóan ebben az évben is több százan jelentkeznek majd a szegedi önkormányzat által meghirdetett ingyenes angoltanfolyamra: az először két évvel ezelőtt elindított kurzusokra eddig több mint háromezren jártak. Több száz kismama és nyugdíjas is megfordult itt: bár volt lemorzsolódás, az idősebb korosztály tagjai közül is viszonylag sokan elsajátították az alapokat, hogy angolul beszélgethessenek iskolás unokájukkal vagy ne okozzon számukra gondot egy segítséget kérő külföldi turista útba igazítása. A szegedi kezdeményezés nem egyedülálló: Budapest egyes kerületeiben és az ország más nagyvárosaiban is indítottak már hasonló tanfolyamot, és Miskolcon éppúgy nagy volt az érdeklődés, mint Szolnokon.
- A lakosság számára szervezett ingyenes városi nyelvórák nem teremtenek konkurenciát a nyelviskolák számára: a nagy csoportokban, nem ritkán harminc-negyven fővel zajló oktatás leginkább arra szolgál, hogy felkeltse az igényt az adott nyelv alaposabb elsajátítására - vélekedik Istenes Henriett, a szegedi ILS Nyelviskola vezető nyelvtanára.
Anyagi ráfordítás nélkül nyelvet tanulni a szakmai kamarák által indított, rendszerint valamilyen pályázati forrásból támogatott tanfolyamokon is lehet: szerveztek már nyelvoktatást vendéglátósoknak, taxisoknak, bolti eladóknak és gyógymasszőröknek éppúgy, mint fodrászoknak, kozmetikusoknak vagy benzinkutasoknak. A pedagógusok nyelvtanulására az Oktatási Minisztérium a Tempus Közalapítványon keresztül pályázati keretet is elkülönített.
Az oktatásukat maguk finanszírozó hallgatók célja leggyakrabban a nyelvvizsga letétele: annak ellenére, hogy középiskolában és az egyetemeken is folyik nyelvoktatás, a magániskolákban sok a diák ügyfél, aki érettségi vagy államvizsga előtt szeretne nyelvvizsgázni, s nem magántanárhoz fordul, hanem a csoportos tanulási formát választja. Az elérhető nyelvpótlék miatt ugyancsak a nyelvvizsgára hajtanak azok a közalkalmazottak és köztisztviselők is, akik ezáltal többletjövedelemre számíthatnak. Ezzel szemben az oktatást finanszírozó magáncégek jellemzően nem vizsgabizonyítványt, hanem gyakorlati nyelvtudást várnak el dolgozóiktól.
- Nyelvtanuláshoz szinte mindenki vehet igénybe állami támogatást - jelenti ki Szivi József, a Nemzeti Felnőttképzési Intézet szakmai igazgatóhelyettese, utalva arra: amennyiben azt a területileg illetékes regionális fejlesztési és képzési bizottság jóváhagyja, a vállalkozások a szakképzési hozzájárulás terhére a szakmai képzésekhez hasonlóan nyelvórákra is elküldhetik dolgozóikat. A tanulmányaikat önmaguk finanszírozók pedig az akkreditált nyelvtanfolyamok költségének 30 százalékát, legfeljebb 60 ezer forintot leírhatnak az adójukból.
- A nyelvvizsga gyakran nem több, mint egy féltve őrzött dokumentum a fiókban, s valójában egy évekkel korábbi tudást tükröz - jelenti ki egy 2005-ben végzett felmérésre hivatkozva Légrádi Tamás, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének (Nyesze) alelnöke. Tavaly egy országos felmérés során a válaszadókat nemcsak megkérdezték nyelvtudásukról, hanem a kérdezőbiztosok tesztelték is az interjúalanyokat. Kiderült: a nyelvvizsgával rendelkezők jelentős hányada nem beszéli az adott szinten a nyelvet. Ennek egyik leggyakoribb oka, hogy a vizsgabizonyítvány megszerzése után a vizsgázó nem használta a megszerzett ismeretet, így tudása megkopott. A kutatás szerint egyébként a 45 év alatti lakosság körében csak minden hetedik embernek van valamilyen nyelvvizsgája.
Használható nyelvtudás leginkább idegen nyelvi környezetben szerezhető, ám nagyon kevesen engedhetnek meg maguknak egy akár több százezer forintba is belekerülő külföldi nyelvtanfolyamot. Sem adat, sem kimutatás nem áll rendelkezésre arról, hányan tanulhatnak külföldön nyelvet. Förster Anita, a Nyelvi Utaztatók Szakmai Egyesületének tagjaként működő fővárosi LingVisit Oktatásszervező és Nyelvi Utaztató Kft. irodavezetője azt hangsúlyozta: nehéz ennek megbecsülése, mert több vállalkozás utazási irodai engedély nélkül szervez tanulmányutakat. Másrészt sok fiatal külföldi munkavállalásának hátterében is a nyelvtanulási szándék áll. Ők nem fizetnek a tanulásért, hanem éppen ellenkezőleg: pénzkeresés közben sajátítják el a nyelvet.