Bajban a szép tájak alkotói
Európában a termelékenység ugrásszerű megnövekedésével az agrárterületek töredékén a népesség egy-két százaléka is sokkal több élelmiszert termel, mint amennyire szükség van. A következmények drámaiak: ahol fennmarad a gazdálkodás - mert kifizetődő -, ott az intenzív mezőgazdálkodás miatt elviselhetetlenül nagy a környezeti terhelés, ahol pedig nem, ott a hagyományos gazdálkodási formák eltűnése miatt sérül a környezet, megnő a munkanélküliség, romlik az életminőség. Nyilvánvaló, hogy az agrártámogatásoknak ma már nem a több búza, tej és marhahús előállítását kellene szolgálniuk, hanem azoknak a fontos értékeknek - a tiszta levegőnek és víznek, a tájnak, a kulturális hagyományoknak - a megőrzését, amelyek hagyományosan a vidéken élőkre vannak bízva. A rendszer azonban jelenleg másként működik: a termelést akkor is finanszírozza, ha a piac nem tart rá igényt, a szép táj és a falusi életforma fenntartóinak viszont nem juttat elég jövedelmet - hangsúlyozza Nemes Gusztáv, az MTA Közgazdaság-tudományi Kutatóintézetének munkatársa. A kutató vidékfejlesztési szakértőként vett részt a Humboldt Egyetem múlt heti berlini "vidéki erőforrás-gazdálkodási" tanácskozásán, amely elsősorban azzal a kérdéssel foglalkozott: miért magánhaszon lesz a közösségi támogatásokból, és hogyan lehetne elérni, hogy a pénz a közösség számára valóban a fontos értékek előállítóihoz jusson.
Jelenleg a tágabban értelmezett vidékfejlesztési források 80 százaléka az agrárgazdaságok 20 százalékánál köt ki. Pedig az európai mezőgazdaság összességében nem is szorulna támogatásra, hiszen alig járul hozzá a GDP-hez, viszont rengeteg problémát okoz. Mint Nemes Gusztáv kifejtette, a szemléletváltozás régóta érik: két évtizede minden uniós agrárreform arról szól, hogy a közvetlen termelési támogatásokat át kell csoportosítani az agrár-környezetvédelmi és vidékfejlesztési célokra - csak éppen az agrárlobbi mindegyiket megfúrta. Persze nem a saját szakállára: Európában agrártermelők milliói élnek úgy, hogy az elmúlt években-évtizedekben egyetlen "innovációjuk" az uniós támogatásokhoz szükséges adatlapok megismerése és kitöltése volt, és ezen a gyakorlaton önként nem is akarnak változtatni (pláne így, hogy nem is kapnak segítséget - képzést, információt - senkitől a váltáshoz).
- A mostani támogatási gyakorlat az élelmiszer-biztonság terén is erősen aggályos - állítja a kutató. Ma a búza, a kukorica, a tejtermékek, a hús és az ipari növények előállítására megy a legtöbb dotáció, ami a piacon szénhidrátban, zsírban, cukorban gazdag élelmiszerek formájában csapódik le. A közelmúlt állat-egészségügyi botrányai is szorosan összefüggenek a támogatási rendszerrel - például azzal, hogy az agrárdotáció "optimalizálása" miatt túl sok állatot tartanak túlságosan koncentráltan, hogy nagy távolságokra szállítják, illetve olcsó, de nagy kockázatú táplálékkal, hormonokkal, mesterséges vitaminokkal etetik a jószágokat. Megoldást csak a támogatási struktúra átalakítása kínál. Ennek első fecskéje a LEADER nevű, a helyi közösségek környezetvédelmi és vidékfejlesztési kezdeményezéseit támogató program (amelyben immár Magyarország is részt vesz - az első támogatott projektek kiválasztása épp idén januárban zajlik). - Biztosra vehető, hogy a nagyüzemi termelést szolgáló támogatások súlya hosszabb távon csökkenni fog az agrár-környezetvédelmi és vidékfejlesztési jellegű pénzekhez képest - szögezi le Nemes Gusztáv, hozzátéve: tanulhatnánk Ausztriától, ahol már a kifizetett támogatások nagyobbik fele az értékek megőrzését - és nem az eladhatatlan agrártermékek további túltermelését - szolgálja.
l Grüne Woche: A világon az egyik legjelentősebb, Európában a legnagyobb mezőgazdasági, élelmiszer-ipari és agrár-környezetvédelmi szakvásár Berlinben, ahol Magyarország hagyományosan a kiállítók közé tartozik. Idén január 13. és 22. között tartják, ez a 71. "Zöld hét" a német fővárosban.
