A tervnek, hogy február elején a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) kormányzótanácsa tárgyalja meg a témát, és utalja azt a BT elé, egyelőre nem igazán látszik a vége. Korábban nagy volt a bizonytalanság abban, vajon a tanács elfogadna-e egy ilyen határozatot, mára azonban az érintett fővárosokban úgy látják: igen. Egy név nélkül nyilatkozó brit külügyi tisztségviselő tegnap mindenesetre biztos volt ebben, bár hozzátette, hogy a döntés nem lesz egyhangú. A tanács 35 tagú, és menetrendje szerint csak márciusban ülésezett volna.

A londoni hatok, vagyis a BT öt állandó tagja és Németország elvileg egyetértenek abban, hogy Iránnak ne legyen atomfegyvere, és ezt diplomáciai úton kell kieszközölni - az ehhez vezető útról vallott vélekedések azonban megosztják őket. Egy iráni vezető tisztségviselő tegnap azt mondta, hogy a kísérletek megindítása a nukleáris fűtőanyaggal visszafordíthatatlan. Közben bejelentették, hogy Irán képviselői találkoznak a NAÜ vezetőivel.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter tegnapi sajtóértekezletén arról beszélt, hogy a szankciók nem a legjobb megoldásai a nemzetközi problémáknak. Szerinte ezek felállítása azt jelentené, hogy a lovak elé fogják a kocsit. A közös cél - mondta - az atomsorompóval kialakított rendszer sérthetetlensége. Ha mind ezért a célért küzdünk - hangsúlyozta Lavrov -, akkor megtalálhatjuk azt a közös megközelítést, amely megoldja a problémát.

Utalt az orosz külügyminiszter a korábban Irak ellen alkalmazott szankciókra, mondván, azok egyáltalán nem változtatták meg Szaddám Huszein magatartását. Azt is leszögezte, hogy Moszkva ajánlata az iráni urán oroszországi dúsítására továbbra is az asztalon van, és egyéb diplomáciai lehetőségeket is lát a kibontakozásra.

Ma Moszkvába érkezik Philippe Douste-Blazy francia külügyminiszter, és megpróbálja meggyőzni orosz partnerét. Ugyancsak odautazik egy izraeli szakértői csoport, benne a nemzetbiztonsági vezető, Giora Eiland és az ország képviselője az atomenergia-ügynökségnél, Gideon Frank.

Kína tegnap azt sürgette, hogy folytassák a tárgyalásokat Irán és az EU-hármak között. Ezt az álláspontot Nagy-Britannia, Franciaország és Németország elutasítja. Ugyanakkor a kínai ENSZ-nagykövet, Wang Guangya azt mondta még múlt pénteken, hogy Irán Biztonsági Tanács elé citálása csak bonyolíthatja az ügyet. A külügyi szóvivő tegnap megerősítette, hogy Wang kijelentése egybeesik a hivatalos kínai állásponttal, bár nem direkt válasz arra a kérdésre, Peking visszautasítana-e bármilyen amerikai vagy európai próbálkozást a BT útján való megoldásra.

Kínáról az eddigi tapasztalatok alapján senki sem feltételezi, hogy egyedül vétózna a Biztonsági Tanácsban. Az nyilvánvalónak látszik, hogy elsősorban az eddigi diplomáciai kereteket preferálná, és ez egybeesik magával a teheráni állásponttal. Irán egy tegnapi bécsi kiszivárogtatás szerint arra szólította fel levélben az EU-hármakat, hogy tárgyaljanak tovább. Főtárgyalójuk, Ali Laridzsáni már korábban azt közölte az ENSZ főtitkárával, Kofi Annannal, hogy országa érdekelt a komoly tárgyalásokban.

A Kairóban tárgyaló amerikai alelnöknek, Dick Cheneynek azt mondta Hoszni Mubarak elnök, hogy országa támogatja a nukleáris fegyverek terjedésének megállítását. - A legutolsó dolog, amire szükségünk van a Közel-Keleten, egy nukleáris fegyverkezési verseny - mondta Mubarak szóvivője. Ugyanakkor keményen bírálta a Nyugatot, amely állítása szerint szemet hunyt afelett, hogy Izrael atomfegyvert fejlesztett ki.

Az egyiptomi álláspont egybeesik azzal, amelyet néhány napja a szaúdi külügyminiszter fejtett ki BBC-nek adott interjújában. Általában széles körben elfogadott, hogy Izrael rendelkezik atomfegyverrel, bár azt soha senki nem erősítette meg. A nyugati világot, jelesül az Egyesült Államokat széles körben bírálják, mert nem tudta következetesen keresztülvinni az atomsorompó-egyezményt, s Izraelen kívül már Pakisztánnak és Indiának is van nukleáris fegyvere. George W. Bush elnök kíméletlen hazai kritikákat kapott, amikor de facto elfogadta India atomfegyverkezését. A feltételezett izraeli nukleáris ütőerő pedig igen kemény kártya az arab kormányok kezében.

A nyugati diplomáciai kezdeményezések jelenleg két látható nyomon járnak. Egyrészt biztosítaniuk kell, hogy az atomenergia-ügynökség februári kormányzótanácsi ülésén többséget kapjon a kezdeményezésük. Több nyilatkozó szerint magáért beszél, hogy a tanács szinte szó nélkül hajlandó volt egy hónappal előre hozni az ülését. Azt azonban mindenki tudja, hogy annyira azért ez sem beszél magáért. A NAÜ-tanács összetétele igen heterogén, és minden egyes szavazatért meg kell küzdeni.

A másik nyom az ENSZ Biztonsági Tanács majdani ülésére biztosítani a szavazatokat. Ebben ma mindenki Oroszországot látja a kulcselemnek, amelynek differenciált álláspontjában benne van, hogy esetleg a nyugati oldalra lehet állítani. Az oroszok - érthetően - féltik iráni befektetéseiket és kereskedelmi kapcsolataikat. Nem véletlen, hogy néhány nyugati külügyminisztériumból ehhez kapcsolódó kísérleti léggömböket röptetnek máris. Ezek közül a legjellemzőbb annak kifejtése, hogy egy BT-határozat egyáltalán nem jelent automatikusan gazdasági szankciókat.

Az egyetlen kérdés, amelyről hétfő óta szinte szó sem esik: az esetleges fegyveres beavatkozás ügye. Miután minden létező autoritás értelmezte a Fehér Ház szóvivőjének korábbi nyilatkozatát - mondván, az elnök természetesen nem zárhatja ki a fegyveres opciót, de valójában jelenleg a diplomáciai megoldáson dolgoznak -, a téma eltűnt a nyilatkozatokból.