Sebestyén István

Diákbiciklisták
Sebestyén István

M. Tóth Mária tanítónő legutóbbi fegyelmije úgy kezdődött, hogy ebédhez sorakoztatta a gyerekeket a szanki Gy. Szabó Béla Általános Iskolában. Napközis nevelőként ő felügyelt a diákokra, amikor odament hozzá egy hetedikes kislány, és azt mondta: Ria néni, vegye már észre, hogy a Peti (a tanuló keresztnevét megváltoztattuk - A szerk.) állandóan kitépi a gumit a hajamból! A tanítónő azt felelte a kislánynak, nem szól rá a fiúra, mert ő is közte volt azoknak, akik miatt az előző évben fegyelmit kapott.

Már az uniós zászlót is kitûzték
Sebestyén István Pár perc múlva újra szóltak neki a lányok, hogy nézze csak meg, mi folyik ott hátul. Verekedtek a gyerekek, de mire hátrafordult, abbahagyták. A tanítónő erre azt mondta, nem látott semmit. Később ismét verekedés tört ki. Nem világosak a részletek, hogy az ott lévő pedagógusok közül melyiknek kellett volna közbeavatkoznia, és miért nem tette. Valamelyikük állítólag azt mondta a panaszkodó lányoknak: olyan sokan vagytok, üssetek vissza nekik! Két oktató, köztük M. Tóth Mária ellen indult fegyelmi. Eleinte az volt a vád, hogy verekedésre biztatták a gyerekeket. Később az, hogy nem avatkoztak közbe. M. Tóth Mária cáfolja, hogy az akkor az udvaron verekedő gyerekekre neki kellett volna felügyelnie. Szerinte az eset csupán ürügy, amely azt szolgálja, hogy eltávolítsák őt az állásából. Ennek oka pedig az, hogy 2004 februárjában pert nyert a munkáltatója ellen a munkaügyi bíróságon.

M. Tóth Mária Kiskunmajsán lakik, egyedül neveli a lányát. 2002-ben került a szanki Gy. Szabó Béla Általános Iskolába, egy német szakos tanárnőt helyettesíteni. Nincs német szakos végzettsége, de tud németül; a szükséghelyzetben fölvették. Több osztályban helyettesített, közben a saját költségén elkezdett tanulni: nemzetiségi nyelvtanítói képesítést akart szerezni. 2003 júniusában azonban elbocsátották, mondván, hogy lejárt a szerződése. Nyolc hónapig volt munka nélkül. Az egész térségben próbálkozott, de sehol nem kapott állást. Mindenütt egyre kevesebb a gyerek, az igazgatók örülnek, ha csak annyival kell csökkenteniük a létszámot, amennyien nyugdíjba mennek. Szankra egyébként azóta fölvettek egy német szakos végzős hallgatót, sőt később visszajött az a német szakos tanárnő is, akit a gyes idején helyettesített M. Tóth Mária.

A munkaügyi bíróság nyolc hónap után visszahelyezte őt az állásába. Ki-derült ugyanis, hogy nem határozott idejű szerződésre vették fel, hanem státusba. Nem is németesként, hanem napközisként küldték el, noha ezt azon a jogcímen nem tehették volna, hogy lejárt a szerződése. M. Tóth Mária szerint az igazgató, Ruskó Sándor azóta sem tudta megemészteni, hogy nem sikerült őt eltávolítania. Kapott jelzéseket, hogy ne örüljön, úgyis elküldik előbb-utóbb. Elterjedt, hogy fennhordja az orrát, például nem köszöntötte fel az igazgató urat a neve napján.

A félretolt húsleves

Amikor a munkaügyi bíróság visszahelyezte őt az állásába, az a szóbeszéd járta, hogy azért nem kapnak a kollégák jutalmat, mert kell a pénz az ő ki nem fizetett bérére, amit megítélt a bíróság.

2004-ben, mintha a visszahelyezése utáni fenyegetés akarna beteljesülni, fegyelmi eljárás indult ellene. Az akkori eljárásnak három vádpontja volt. Az egyik: kényszeríti a gyerekeket, hogy megegyék a levest a menzán. Szokássá vált ugyanis a napközisek körében, hogy nem eszik meg az ebédet. Előfordult, hogy 20 gyerek közül 16-an félretolták az Újházi-tyúkhúslevest. Fintorogtak: nekik az nem kell. A szanki napközibe nem olyan gyerekek járnak, akiknek a szülei megengedhetnék maguknak, hogy kifizetik az ebédet, azért, hogy aztán a csemeték otthagyják.

A másik vádpont: M. Tóth Mária nyakon legyintett egy gyereket, amikor a diákok az ebédlőbe rohantak uzsonnázni. A tanítónő éppen be akart menni az ajtón, a tanulók csaknem föllökték, egyikük pedig rálépett a lábára. Ez a fiú kapta a nyaklevest. Ezt elismerte a tanítónő, de felhívta a figyelmet az eset körülményeire. Februárban történt a dolog, de csak májusban lett belőle ügy. A gyerek el sem mondta otthon, M. Tóth Mária azonban felindultságában elmesélte valamelyik kollégának. Jóval később, egy szülői értekezleten került újra szóba a nyakleves, miután az igazgató felhívta az édesanya figyelmét, hogy tegyen a tanítónő ellen feljelentést.

A harmadik vádpont szerint M. Tóth Mária megpofozott egy fiút. A tanítónő szerint ez nem volt igaz: az a négy nyolcadikos gyerek állította, akik az előző héten megvertek az iskolában egy hatodikost. M. Tóth Mária akkor emiatt összeszidta őket, mire azok bosszúból azt állították, hogy megpofozta egyiküket. A tanítónő szerint kazettás magnófelvétele van róla, hogy annak a gyereknek, akit ő állítólag megütött, a testvére azt mondta az osztálytársainak: nem is igaz, hogy a Ria néni megverte a testvérét, hanem csak azért mondták ezt, hogy kirúgják az iskolából. Fel akarta használni ezt a kazettát a fegyelmi eljárásban, de végül letett róla, mert nem akarta kiszolgáltatni a gyerekeket. Így viszont elmarasztalta a fegyelmi bizottság. Ezt a döntést megtámadta a munkaügyi bíróságon. Ruskó Sándor igazgató azt kérte a bíróságtól, hogy elbocsátással sújtsa a tanítónőt. A bíróság ennek nem adott helyt, de a fegyelmi döntést nem semmisítette meg.

M. Tóth Mária azt szerette volna, ha az iskola támogatja német nemzetiségi nyelvtanítói tanulmányait. Ezzel ugyanis teljes jogú némettanár lehetett volna, és teljesíthette volna a hétévenként kötelező továbbképzést is. Az igazgató azonban erre nem volt hajlandó. Azzal érvelt, hogy az iskolának nincs szüksége újabb német nyelvtanárra. A tanítónő az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult, amely 2005 márciusában határozatban marasztalta el az iskolavezetőt. A nemrég indult újabb fegyelmi a tanítónő szerint azt jelzi, hogy az igazgató mindenáron el akarja őt távolítani az iskolából.

- Itt állok tehetetlenül, kiszolgáltatottan. Nem fontos, hogyan végzem a munkám, csak az a fontos, hogy minél előbb el tudjanak küldeni, mert munkaügyi pert nyertem a főnököm ellen - mondja elkeseredetten M. Tóth Mária.

Ruskó Sándor, a szanki általános művelődési központ igazgatója (ennek szervezetébe tartozik az iskola is) viszonylag szűkszavúan nyilatkozik, mert mint mondja, aggódik a személyiségi jogok miatt.

- A szándékom egyértelműen az volt, hogy határozott idejű szerződéssel vegyem föl Máriát a gyesre ment kolléganő helyére. Kiderült, hogy nem hivatalos oktatási intézményben tanult németül, csak magánórákra járt. A bíróság azért helyezte őt vissza az állásába, mert némettanárként ugyan nem tudtam foglalkoztatni, más munkát azonban adhattunk neki. Azóta is az iskola állományában van.

- A tanítónő szerint mindenáron el akarják őt távolítani - idézzük föl M. Tóth Mária szavait.

- Volt egy fegyelmije, amit a munkaügyi bíróság is jóváhagyott - hangzik a válasz. - Nem hajtja végre az utasításaimat. Megütött gyereket, ami tűrhetetlen.

- A tanítónő elmondta, ebben az iskolában hol azzal vádolnak embereket, hogy verik a gyerekeket, hol azzal, hogy önbíráskodásra bujtogatják őket.

- Nem adhatok ki olyan részleteket, amelyek a személyiségi jogot is érinthetik.

Buzdítás testi fenyítésre

Ezek után közöljük az igazgatóval, hogy M. Tóth Mária elmondta a maga magyarázatát a történtekről.

- Mindent meg lehet magyarázni - mondja erre az iskolavezető. - De ez egy szakma. Van, aki képes rendet tartani, van, aki nem. A mostani fegyelmi eljárás éppen amiatt folyik, mert valaki nem intézkedett, akinek intézkednie kellett volna.

- A tanítónő szerint a valóságos teljesítmény nem számít, inkább az, hogy ki milyen viszonyban van az iskola vezetőivel, és azokkal a pedagógusokkal, akik a képviselő-testületnek is tagjai.

- Ezek tized-huszadrangú kérdések, amióta az önkormányzat a minőségbiztosítási rendszert bevezette. Szigorú mérések, szakmai értékelések vannak, objektív módszerekkel minősítjük egymás munkáját. Szó sem lehet olyasfajta elfogultságról, amilyenre a tanítónő célzott.

Vincze Jánosné - annak a kislánynak az édesanyja, akinek hajgumiját kitépték az ebédlőben - a gyerekével kapcsolatos eset következményeire így emlékszik vissza:

- Kaptunk egy idézőt tavaly november 25-én, hogy menjünk be a gyerekkel az iskolába. Meg akarják őt hallgatni, mert két tanárnő ellen fegyelmit indítottak azzal, hogy "testi fenyítésre buzdítják" a gyerekeket. Erre az idézésre írtam egy levelet az igazgató úrnak, hogy a gyerekemet még egyszer nem teszem ki olyan megrázkódtatásnak, mint amikor korábban, ugyanebben az ügyben, az engedélyünk nélkül kihallgatták. Egy nappal az eset után ugyanis az osztályfőnök és egy tanárnő már meghallgatta a lányomat. A gyerekem sírva jött haza az iskolából, hogy képzeld, anya, nem a Peti ellen indítottak eljárást, hanem a Ria néni (M. Tóth Mária - A szerk.) ellen. Az a gyerek pedig ugyanúgy veri, üldözi tovább a többieket, ahogyan már évek óta teszi. A lányomat a hajánál fogva fölemelte a kerítés mellett. Megtapossa a kabátját, összerugdossa a táskáját. Másik évben jégdarabokkal szurkálta, a sáljával fojtogatta, nemcsak a lányomat, hanem a többieket is: rendre a szelídebb, visszahúzódóbb gyerekeket. Előfordult, hogy nyílt napot szerveztek az iskolában. Beültem a történelemórára, és mit látok: ez a Peti beszól a tanárnak, föláll a helyéről, jön-megy az osztályban. Olyan, mintha ő tartaná az órát. A szülei sohasem jönnek el a szülői értekezletre. Az apjával él egy közeli településen, az anyja állítólag otthagyta őket. A szanki ifjúságvédelmi szolgálat sem tud mit kezdeni vele, mert az a település nem hozzánk tartozik. Az az alapvető probléma, hogy vannak gyerekek, akik nem hagyják tanulni, meg egyáltalán élni a többieket. De az igazgató úr nem ezzel törődik, hanem csak azzal, hogy mit mondott Ria néni.

- Ön szerint ez miért van így? - kérdezzük.

- Az itteni iskolába számos sajátos nevelési igényű gyerek jár, akik a többiek között vannak az osztályokban. Rájuk magasabb fejkvótát fizet az állam. Lassan már több sajátos nevelési igényű gyerek lesz, mint átlagos. Az iskola valójában nem tud mit kezdeni velük: hagyja, hogy tönkretegyék, lezüllesszék a tanítást. Aki tanulna, azt kigúnyolják, megfélemlítik. Hogy lesznek így versenyképesek a gyerekeink, ha már az általános iskolában nem hagyják őket tanulni? Egy-két lelkiismeretes tanár törekvéseit leszámítva tehetséggondozás már nincs is. De ennél súlyosabb, hogy diáktársaik fizikailag is bántalmazzák a visszahúzódóbbakat, és a pedagógusoknak nincs eszközük, hogy ezt megakadályozzák. Valóságos probléma az, amire azt mondják: a gyerek védje meg magát. Csak nem így kellene kezelni! Van egy másik jó tanuló gyerek a lányom osztályában, az már szembefordul, nekimegy az erőszakos kölyköknek, úgyhogy őt nem merik bántani. De nem értem, hogyan fajulhat odáig a helyzet, hogy a gyerekeknek maguknak kell az ilyen dolgokat egymás közt lerendezni. Lassan ez a viszony már gyűlöletbe csap át. Félek, hogy történnek ennél még komolyabb dolgok is.

Ruskó Sándor igazgatót nem választotta újjá tavaly a szanki önkormányzat. De nem választották meg a rivális pályázót sem. Így az eddigi vezető további egy évre megbízást kapott, és új pályázatot írtak ki. Zaka László polgármester, aki már negyedszázada áll a település élén, azt mondja: az önkormányzatnak nincs szakmai kompetenciája megítélni az iskola működését.

- Valaha, amikor még volt tanfelügyelő, és az megérkezett az iskolába, akkor vigyázzba állt pedagógus és diák egyaránt. Ma más világ van. Igaz, hogy az önkormányzat felügyeli a szakmai munkát az intézményeiben, de ezt nem közvetlenül tehetjük meg. Ha bele akarunk látni a dolgokba, meg kell bíznunk egy szakmai céget, az vizsgálódik, ír egy jelentést, az iskola észrevételeket fűz hozzá. Tapasztalatom szerint az oktatási szakértők azt vizsgálják, hogy minden a jogszabályok szerint működik-e - de hogy nevel-nek-e egy iskolában, arra nincs jogszabályi kapaszkodó. Így aztán hiába hívunk szakértő céget, amit azok leírnak, arra támaszkodva a helyzetet nem lehet megváltoztatni. Olyan ügyekben is, amit igazán nagy problémának gondoltam, szinte illegitim módon, emberi oldalról tudtunk közbeavatkozni: előfordult, hogy segítenünk kellett a tantestületnek abban, hogy oktatásra, nevelésre teljesen alkalmatlan személyektől megszabaduljon.

Arra kérdésre, hogy mindaz, amit fölsorolt, nem vezet-e az oktatás színvonalának csökkenéséhez, a polgármester azt válaszolja:

- Ezt nem tudjuk megítélni. Itt, a mi iskolánkban minden gyerek jó - ez az alapállás. Azt sem mindig tudjuk követni, melyik iskolában tanulnak tovább a gyerekeink, azt pedig végképp csak nagyon ritkán, személyes, jó kapcsolatoknak köszönhetően, hogy ott melyik tárgyból hogyan szerepelnek. Pedig ezen volna lemérhető, hogy melyik tanárunk milyen színvonalon dolgozik. Ezzel együtt van néhány vérbeli pedagógus, de nem ők határozzák meg a tantestületet.

Vissza az államhoz?

Nyilván sok függ a vezető személyétől - vetjük közbe. - Miért nem váltottak?

- Mert nem jött össze hozzá a testületi többség. A képviselő-testületben vannak pedagógusok. Én egyébként nem engedném a közelébe a képviselőségnek azt, aki az önkormányzat költségvetéséből működő intézményben dolgozik. Ezt azonban az önkormányzati törvény nem tiltja. Ritka dolog, hogy a tantestület ellenére döntsön egy önkormányzat - nemcsak azért, mert tanárok is ülnek a testületben, hanem azért is, mert akinek még iskolába jár a gyereke, messzire elkerüli a határozott állásfoglalást.

- Ön mint polgármester tehát azt mondja, az önkormányzat nem képes az alapfokú oktatás színvonalát garantálni?

- Eljutottam oda, hogy jobb volna, ha az iskolákat teljes egészében az állam finanszírozná, és állami intézmények ellenőriznék. Nem azért, mert az önkormányzatok erre eleve nem volnának képesek. De Magyarországon úgy rakták rá az önkormányzatokra a közoktatás felelősségét, hogy sem pénzük, sem szakmai kompetenciájuk, sem joguk nincs elegendő ahhoz, hogy annak magas színvonalon meg tudjanak felelni. Ami nálunk történik, nemcsak M. Tóth Mária és Ruskó Sándor személyes konfliktusa, hanem az oktatási rendszer problémája is.