Az utcán összefogdosott emberek - kezdetben mindenki, később a 60 évesnél fiatalabb férfiak és a 40 évesnél fiatalabb nők - olykor néhány óráig, máskor több napig dolgoztak anélkül, hogy hozzátartozóik bármit is tudtak volna róluk. Gróf Teleki Géza közmunkaügyi minisztert például kétnapi málenykij robot után engedte szabadon a szovjet parancsnok.

Érthető, hogy a munkaképes korú férfiak 1945 tavaszán jószerével már ki sem léptek az utcára valamilyen biztos papír nélkül. A mindössze 16 éves Iványi Ferenc például 1945. március 17-én kapta meg az első, mentességet biztosítani hivatott passzusát. A narancssárga, fényképes Munkásigazolványban oroszul és magyarul is feltüntette a katonai parancsnokság, hogy a fiatalember marósként dolgozik Prommer Béla pestszenterzsébeti gép- és szerszámgyárában, amely "elsőrendű hadifontosságú üzem és a vörös hadsereg részére is dolgozik".

Alig egy hónappal később, 1945. április 15-én aztán Iványi Ferenc újabb papírt kapott. Ezt Pestszenterzsébet katonai parancsnoksága állította ki a számára, igazolva, hogy mint a katonai kerületben lévő üzem szakmunkása, 23 óráig szabadon járhat az utcán, és más munkára tilos őt mozgósítani. Azt hihetnénk, ezután már enyhült valamelyest a veszély; de Iványi Ferenc igazolványgyűjteménye mutatja, a passzusokra még jó ideig szükség volt. Az utolsó kétnyelvű papírját 1946. július 26-án állították ki. Akkor a Standard Villamossági Rt. jelezte, hogy gyakornoka "munkahelyén nélkülözhetetlen, az utcán fel nem tartóztatható, más munkára el nem vihető és az illetékes hatóságok kötelesek őt munkájában támogatni".

1946 nyarára persze már egész iparág állhatott az igazolványdömping mögött. A Standardnak például a Szikra Nyomda dolgozott, a kétnyelvű papíron fénykép, sorszám, három pecsét, igazgatósági, üzemi bizottsági és rendőrségi aláírás volt. Az azonban mégiscsak meglepő, hogy Ignácz Sándornak, az Erőátviteli és Világítási Részvénytársaság alkalmazottjának már 1945. január 22-én kiadtak egy nyomtatott, kétnyelvű igazolványt. Ebben Budapest székesfőváros polgármestere, "a Vörös Hadsereg parancsnokságától nyert felhatalmazás alapján" állította, hogy a Vörösmarty utca 67. alatti, erősáramú gépeket gyártó cégnél alkalmazott Ignácz munkáját nem tudja nélkülözni.

1945. január 22-én Pesten egyetlen villamos erőmű működött: a Révész utcai telep a Kossuth Lajos téri vízművet és a Szabolcs utcai kórházat látta el árammal. Budán még folytak a harcok, épp az előző nap történt, hogy Kun páter pribékjei legyilkolták a Városmajor utcai kórházban menedéket találókat. A csapokból sehol sem folyt víz, nem volt gázellátás, közvilágítás, telefon. A földalatti alagútjában egy állatkerti oroszlán kóborolt. De a székesfőváros házinyomdája már elkészítette a kétnyelvű igazolványokat. A körpecsétre cirill betűs felirat is került a Budapest-címer köré.