Brazília előtt, Karthágó után
Ki hitte volna, hogy ehhez éppen egy nemzetközi labdarúgó-ideál, Lothar Matthäus kell?
Amikor az MLSZ vezetői szerződtették, nyilván arra gondoltak: egy ilyen sztár megszerzésével valamelyest elrejthetők a nyomasztó problémák. Ám, miközben azok nem szűntek meg, további gondok keletkeztek, hiszen a szövetség vezérkara Matthäus foglya lett. Mint kiderült, már a kontraktus megkötésének pillanatában félő volt, hogy a német szakvezető idehozatala súlyos veszélyekkel járhat, ennélfogva a szövetségi elnök és főtitkár mindent Matthäus kiszolgálásának rendelt alá. E törekvés önmagában is érthetetlen, de kiváltképp nem igazolta a szándékot a hallatlan eredménytelenség. Mindenki tudja: a vb-selejtezőcsoport első három helyezettje ellen egyetlen pontot és gólt szerzett a válogatott, s ez olyan "teljesítmény", amit Feri bácsi, a ligeti újságos se könnyen múlhatott volna alul, amennyiben őt teszik meg szövetségi kapitánynak. A legrosszabb esetben Horvátország, Svédország és Bulgária csapatával szemben nulla pont és nulla gól van, de megsúgom: Feri bácsi nagyságrendekkel olcsóbban vállalta volna az együttes irányítását (már ha vállalta volna egyáltalán)...
Az MLSZ elöljárói úgy hitték, Matthäus az ő emberük, ám éppen az mért az 1988-as bundabotrányhoz hasonlítható csapást a magyar futballra, hogy az immár "brazíliai" német mindent megért nekik. Hogy miért, az itt a kérdés... Ami tény: amikor a képet egyszer rózsaszínre festő, másszor meg a magyar mentalitást lesajnáló, kívülről követhetetlen, belülről dédelgetett Matthäus ideérkezett, még volt a szövetségnek elnöke és elnöksége, ma nincs. A nívó nem, csak a hazugságok száma növekedett, a magyar futball változatlanul romokban áll.
Igaz, az MLSZ új székháza felépült.
Ki és mi költözik belé?
l Élesen bírálta Lothar
