Bozóky Imre alighanem megemlegeti Lothar Matthäus nevét. Ha annak idején nem szerződteti a német edzőt szövetségi kapitánynak, akkor még ma is - és feltehetően további hosszú évekig - ő a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, ám belebukott ebbe a kapcsolatba, sőt kiválasztottja az elöljáró távozása után is kellemetlenkedik az exfőnöknek. Mégpedig azzal, hogy szerződésnek tekinti azt a két levelet, amelyet 2005. szeptember 23-án, illetve 24-én kapott Bozóky, valamint Berzi Sándor főtitkár aláírásával, s amelyben a két vezető biztosítja arról: vele képzeli el a válogatott jövőjét.

A hivatása szerint jogász Bozóky Imre tegnap azt mondta lapunknak a szándéknyilatkozatokról, hogy "azok semmiképpen sem szerződések", arra pedig, hogy egyáltalán miért volt szükség - ráadásul már a múlt év szeptemberében - írásban kedvezni Matthäusnak, így válaszolt: "Akkor a kapitány - noha a válogatott kiesett a vb-selejtezőkön - széles körű támogatást élvezett a szövetségben, és az elnökségi tagok többsége felhatalmazást adott nekem a szerződéshosszabbításról való tárgyalásokra. Ennek rögzítésével meg akartam nyugtatni Matthäust." S hogy miért kellett két levél? "Mert a kapitány megerősítést kért, és nem zárkóztam el ezelől."

Az elnökség tagjaitól származó információnk szerint azonban különbséget kell tenni a két dokumentum között (bár általános a vélemény: szerződéshosszabbításként azok egyike sem értelmezhető). Az első levél ugyanis arról tájékoztatja a szakvezetőt, hogy az MLSZ vezérkara kész tárgyalni a kontraktus újbóli érvényesítéséről, míg a másikban benne áll, hogy Bozóky és Berzi garanciát vállal a közös folytatásra, erre viszont nem kapott felhatalmazást az elnökségtől.

Bozóky, aki sohasem tagadta, hogy "Matthäus-párti", a tréner legújabb akcióját nem tudja mire vélni. "Legfeljebb sejthetem, mi indította őt változatlanul kapitányként feltüntetni magát: egyrészt szeretne Magyarországon maradni, másrészt preszsziót próbál gyakorolni, hogy ez sikerüljön. De a hivatkozott levelek nem módosítanak azon, hogy a szerződése december 31-én lejárt."

És - jó ég! - hol az az annyira szorgalmazott nyugalom?