Az országban nem kiegyenlített a véradók megoszlása: amíg egyes területeken a donorok aránya meghaladja az átlagot, addig máshol a helyben levett vér nem fedezi az ottani intézmények szükségleteit. Az utóbbi megállapítás hagyományosan a fővárosra igaz leginkább: amíg ezer emberre országosan évi 45-50 véradás jut, addig Budapest egyes kerületeiben ez a szám mindössze 30-35 körül mozog. A fővárosba emiatt naponta szállítanak vért és vérkészítményeket a vidéki régiókból. Buday-Sántha Andrea, az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) kommunikációs vezetője ezzel kapcsolatban elmondta: a budapesti többletigény az alacsony véradási kedv mellett abból is fakad, hogy a fővárosban számos országos ellátási körzetű egészségügyi intézmény működik, ebből következően a Budapesten felhasznált vérkészítmények mintegy negyven százalékát vidékről érkező betegek gyógyítására használják fel. Bár vidéken jóval többen mennek el vért adni, mint a fővárosban, az utóbbi időszakban ott is egyre többet kell dolgozniuk a véradásszervezőknek ahhoz, hogy elő tudják teremteni a szükséges vérmennyiséget. Ennek hátterében egyrészt a népesség demográfiai változásai, másrészt a gazdaság szerkezetének átalakulása áll.

A dél-alföldi régióban évente mintegy hetvenezer egység vért vesznek le. A Csongrád megyeiek hagyományosan az elsők között szerepelnek a véradási gyakoriságot mutató rangsorban, ezer emberre arrafelé 65-70 véradás is jut évente, a véradók toborzása azonban ott is egyre több szervezőmunkát igényel. Szekeres Veronika régióigazgató főorvos arról számol be: amíg Szegeden - egyetemi városként - biztosított a véradók körében a fiatalok utánpótlása, addig a csökkenő népességű Békésben egyre több kiszállásos véradás szükséges ahhoz, hogy pótolni tudják a 65. életévüket betöltő, a véradásból életkoruk miatt kimaradó donorokat. A sorkatonaság megszűnése következtében például egyedül a szabadszállási kiképzőtábor bezárása miatt évi háromezer egység vértől esett el az OVSZ.

A sorozott hadsereg átalakulása nemcsak közvetlenül okoz nehézséget a véradásszervezésben. Mint arra Szekeres Veronika rámutatott, korábban a fiatal férfiak jelentős része sorkatonaként vált véradóvá, jelenleg viszont nincs olyan hely, ahol a tovább nem tanuló fiatalokat nagy tömegben elérhetnék a donorszervezők. Ezért helyeznek országszerte egyre nagyobb hangsúlyt a falunapokon, kulturális fesztiválokon való megjelenésre.

A szervezőknek azonban még mindig könnyebb dolguk van a Dél-Alföldön, mint a dunántúli aprófalvas vidékeken. A székesfehérvári és a zalaegerszegi területi vérellátót is magába foglaló veszprémi régióban nyáron a kapolcsi Művészetek Völgyében ugyan sok embert sikerül elérni, ám év közben nehéz megszervezni, hogy a néhány száz lakosú falvakban is lehessenek véradások. Szabó Zsuzsanna régióvezető főorvos szerint az állami nagyvállalatok helyébe lépő magáncégeket nem könnyű rávenni a munkaidő terhére szervezett véradásokra. Azért jó példa is akad: több vállalkozás felismerte már a véradás támogatásában rejlő marketinglehetőséget.

- A kiszállásos véradások alkalmával önkénteseink gyakran a nyakukba vesznek egy falut: bemennek a boltokba, végigjárják az utcákat, becsöngetnek a házakba, hogy minél több embert rávegyenek a véradásra - számol be a napi gyakorlatról Szarkáné Kövi Márta, a Vöröskereszt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei titkára. A toborzás jelentőségét mutatja, hogy bár a megyében a demográfiai arányok miatt és az aktív korosztály viszonylag rossz egészségügyi állapotából adódóan átlag alatti a donorlétszám, egyes körzetekben - például Fehérgyarmat térségében - országos viszonylatban is figyelemre méltó eredményt érnek el.

A figyelemfelkeltő felhívások mellett a véradókat országszerte igyekeznek nyereményjátékokkal, jutalmakkal is ösztönözni. A Művészetek Völgyében és a fővárosi Sziget Fesztiválon ajándékokat vagy ingyenjegyet kapnak a véradásra vállalkozó fiatalok, a Dél-Alföldön ebben az évben a kalóriapótló uzsonna mellett a mórahalmi gyógyfürdőbe szóló belépő jár a donoroknak. A tapasztalatok szerint ugyanakkor a véradóknak csak kisebb hányada nyújtja a karját kifejezetten a jutalom reményében.

Egyébként is alapelv: a véradásszervezés az önkéntesség mellett nem sértheti a térítésmentesség elvét sem. A szervezők ezért leginkább a segítségnyújtás fontosságát, a rendszeres véradók számára pedig a folyamatos egészségügyi kontrollban rejlő előnyöket hangsúlyozzák, amikor valakit meggyőzni igyekeznek arról: váljon életmódja részévé az, hogy évente kétszer-háromszor húsz percet szán a véradásra.

Az érzéstelenítõ elmaradása nem növeli számottevõen a tûszúrással járó kellemetlenséget