A USA Today és a Wall Street Journal egyaránt amondó: hiába közeledik az olimpiai fáklya Torino felé, a téli játékok február 10-i megnyitóján üres stadionok fogadják majd a sportolókat. A piacra dobott egymillió jegyből eddig csupán hatszázezret adtak el a szervezők - elsősorban az interneten (torino2006.org) keresztül -, miközben a korábbi olimpiákon az arány sokkal magasabb volt: 1998-ban Naganóban a tikettek nyolcvankilenc százaléka kelt el a nyitány előtt egy hónappal, a 2002-es Salt Lake City-i vetélkedőre pedig már kilencvenöt százalékra kúszott fel a hasonló összevetésű eladás.

A szervezők, persze, másképpen ítélik meg a szituációt: az igaz - mondják -, hogy Itáliában a sportrajongók tábora és a média, ha nem futballról van szó, kevésbé lelkesedik, továbbá errefelé nem szokás jóval előre helyet foglalni, ám decemberben már négyszer annyi belépő fogyott, mint novemberben. Sőt: noha az ünnepek alatt visszaesett a kereslet, a seregszemlét megelőző hetekben napi négy-ötezer jegyet vásárolhatnak az érdeklődők, emellett az indulómennyiség további tizenöt százaléka kel majd el a versenyek kezdete után. Hogy ez a kalkuláció mennyire nyugszik reális alapon, az egyelőre kérdés, mindenesetre a végső cél 880 ezer eladott belépő, nettó 76 millió euró bevétellel. (A megtűrt veszteség tíz-tizenöt százalék; összehasonlításul: ez az arány Salt Lake Cityben nyolc-tíz százalékot tett ki.)

Ami a különböző versenyszámok iránti érdeklődést illeti, kivált az "olasz-központú" viadalokra nagy az érdeklődés: az első helyen a műkorcsolya áll (itt a jegyek hetvenhat százaléka fogyott már el), megelőzve az alpesi sít (hetvenkét százalék). A fiatalok főleg a gyorskorcsolyára és a síugrásra kíváncsiak (hatvannyolc, illetve hatvankét százalék). A kevésbé követett sportágak, mint a curling és a női jégkorong, értelemszerűen kisebb közönséget vonzanak (ötven, illetve harmincnyolc százalék).

A pangó szállodahelyzetet azzal magyarázzák az illetékesek, hogy a külföldiek - miután a viadalok nagy részét a városon kívül rendezik - nem Torinóban, hanem a település negyven kilométeres körzetében foglaltak maguknak szobát vagy magánlakásokat béreltek ki.

A reklám azonban tényleg gyér. Még az olasz televízióban is alig hallani az olimpia közeledtéről, ami szintén szerepet játszhat abban: az itáliaiak többsége a televízió előtt nézi majd a játékokat, ahelyett, hogy elutazzon a "csizma" észak-nyugati csücskében nehezen megközelíthető Torinóba.

Sergio Chiamparino, a város polgármestere elismerte, hogy financiálisan nincs minden rendben: a költségvetési megszorítások miatt még negyvenegymillió euró hiányzik a büdzséből! Ennek nyomán jelenleg lázas szponzorkeresés zajlik; egyebek között felvetődött egy "olimpiai kaparós sorsjegy"-akció bevezetése is, de ezt az ötletet végül elvetették, tudniillik Torino szégyelli ily módon összekapargatni a költségvetésből hiányzó összeget. A négy olasz és a tizenegy nemzetközi szponzor egyébként háromszázmillió euróval támogatja a játékokat.

Szerencsére az új olimpiai metróvonal már megépült Torinóban. Igaz, az első próbaúton kigyulladt az egyik szerelvény.

Fény az éjszakában - a sestriere-i sípálya