"Nekem így érdekes"
- Ügyes. Egy születésnapi koncertet nem nagyon lehet elbukni...
- A véletlen hozta úgy, hogy ezen a napon tartjuk a Contemporary Gregorian című, december közepén megjelent lemezünk bemutatóját. Ekkorra volt ugyanis hely a Zeneakadémián.
- Nem tűnik könnyűnek az anyag. Vannak érdeklődők?
- Már csak állóhelyek maradtak, úgyhogy a koncertet február 21-én a Millenáris Teátrumban megismételjük. Különösen azért örülök ennek az érdeklődésnek, mert a kortárs művészetek közül éppen a zene tudja legnehezebben eladni magát.
- A Voces4 Ensemble által előadott gregorián, középkori és reneszánsz énekek találkoznak a dzsesszmuzsikával. Összefér mindez?
- Össze, de csak úgy, hogy a középkori és a reneszánsz dallamokat nem dolgozzuk fel, hanem reflektálunk rájuk. Szerintem ugyanis minden feldolgozás főként belemaszatolás. Kétségtelen: csábító dolog a komolyzenét dzsesszmuzsikaként kezelni, de ebből maximum jópofaság sülhet ki, amint az például Jacques Loussier vagy a King Singers esetében is történt. Amit a feldolgozásokkal létrehoztak, kellemes ugyan, de nem több. A művekhez tehát nem nyúlunk hozzá, csak inspirációt merítünk belőlük, bizonyos pontokon ütközünk velük, improvizációkkal folytatjuk őket.
- Miért pont a középkori és a reneszánsz muzsikát vették elő?
- Az ötlet Balázs Elemértől származik, de azt már az első pillanatokban éreztük, hogy ez a zene hihetetlen erőket szabadít fel bennünk. Márpedig az improvizáláshoz mindig kell valami inspiráció, ami lehet a zenésztárs játéka, egy rendhagyó zenekari felállás vagy, mint ebben az esetben egy, a dzsessztől erősen különböző muzsika. Ezért változnak gyakran a dzsesszzenekarok tagjai, és a muzsikusok ezért fordulnak néha meglepő forrásokhoz.
- Amikor 2004 tavaszán Londonban vendégszerepeltek, négy napon keresztül az utcán népszerűsítették a dzsesszt. A Covent Gardenben tartott koncerteket aztán annyira élvezték, hogy azok ihletésére tavaly, Utcazene címmel lemezt is készítettek. A Contemporary Gregoriant elő mernék adni az utcán?
- Ez az anyag valószínűleg nem lenne alkalmas arra. 2003 óta négy dzsesszlemezt készítettem, mindegyiket más öszszeállításban és más zenei indíttatásból. Hiszen kétszer ugyanazt nem érdemes megcsinálni, úgyhogy se az utcán, se egy dzsesszklubban nem jönnénk zavarba. De a mostani anyaggal a koncerttermek világát szeretnénk meghódítani. Időnként felmerül velem kapcsolatban, hogy sok műfajban dolgozom; hol dzsesszt játszom, hol pop- vagy kortárszenét szerzek, hol meg musicalt, de nincs ebben semmi különös: nekem így érdekes a muzsika.
