Eddig nem tudtam, de most már biztos, hogy Stahlgrau kilincset markolok odahaza. "Nem oxidál, erős, elegáns, új" - így hirdette 1931 márciusában az Üllői út 52/B alatt működő György és Somogyi vaskereskedés. Jelzem, igazuk volt: bár az enyéimet csak valamikor 1940-ben szerelhették föl, hatvanöt éve, tanúsíthatom, vitézül szolgálnak. "Tombak, vörösbronz, nikkel, stb. vegyülete, acélszürke színben polírozva" - jegyezte meg még róluk a György és Somogyi. Egy pár szobaajtókilincs két öntött címmel 6 pengőbe, egy darab félkilincs 1,20-ba került, de árusítottak modern előajtó-fogantyút is, 10 pengőért. Olyanom azonban nincsen.

György és Somogyi (cégtulajdonos: György Hugó) 34. számú árjegyzékében, amelyben az épületvasalások teljes kínálatát tárták a vásárlók elé, megtaláltam viszont a lakás néhány további tartozékát is. Nagyon ismerős például a 41. oldalon népszerűsített "kész esslingeni faredőny", amely "száraz, garantáltan tiszta, teljesen csomómentes, elsőrendű lucfenyő anyagból, keményfa alsóléccel" készült. Igaz, már kicserélték rajta a "príma hevederhúzót", és a "kovácsoltvas kitámasztó készülék" is hiányzik, de az utóbbit láttam a szomszédnál. A Ventus B ablakra szerelhető szellőzőkészülék azonban garantáltan az enyém, a nikkelezett fogantyút rángatom nap mint nap a fürdőszobában.

Pompás neveik voltak ezeknek a szerelvényeknek és készülékeknek! A Ventus mellett lehetett Sesam - tárulj! - néven is szellőztetőt kapni, Janus márkanéven futott a felső ablakcsukó, Bona volt az ablakvasalás. Az Eros láttán azonban felvontam a szemöldökömet: a termék nem más, mint egy "becsavarható golyós tolóüvegvasalás, fakeretbe foglalt táblákhoz". A szerkezet ábrázolatja bizony megkérdőjelezhetetlenül mutatja, pontosan mi futott át névadás közben az alkotó fején.

György és Somogyi gyakorlatilag mindent árusított, amiben volt fém, és szükséges lehetett a ház körül. Hatvannégy oldalon közölték árukínálatukat, csak zárból fél tucat oldalnyit tartottak. Bevéső ajtózárat, csapózárat és reteszzárat, rászegző biztonsági csapózárat, zártorlaszt és Zip zárbetétet, fürdőkabinzárat és fürdőszobazárat szabad és foglalt jelzéssel (az utóbbi Besetzt felirattal is megvásárolható volt). Volt külön szőnyegajtózár és closetzár, többféle francia tolózár, akárcsak ajtó-biztosítólánc és kémlelőlyuk. Aki ablakot vagy ajtót akart kitámasztani, a rögzítők és csappantyúk széles választékával szembesült; de az se ment üres kézzel haza, aki műszaruból vagy bivalyszarvból készült kilincset keresett, netán megerősített kaszszaablakra vagy éppen jégszekrényt lezáró emeltyűre, illetve átvetőre volt szüksége.

György és Somogyi tartott vasalt closetülést, épületajtóra való sárgaréz védőrudat, celluloid ajtóvédőt - nem károsodott a mázolás, ha lábbal lökte be a tálca súlya alatt roskadozó szobalány -, akárcsak "harmonikarendszerű, vagyis egymásra fektethető" ajtókat, melyeket a modern építkezéseknél akkoriban, mint írták, mind gyakrabban alkalmaztak. Az utóbbit értelemszerűen függősínnel és csigákkal szállították.

Az Üllői úti boltból emellett akár postán is lehetett rendelni széket, asztalt, kerékpárt, valamint feszületet "fémből, állványon, finoman nikkelezve". Volt persze raktáron öntöttvas és vékony sárgarézből sajtolt Krisztustest is; az utóbbiból 75 fillérbe került a legnagyobb, 21 centi magas darab, az előbbi 85 centi magas kivitelben is kapható volt. Huszonhat pengőért, anyáscsavarral.

www.nol.hu/lelohely