A "mi" németünk hetvennégye
A valaha volt harmadik legrosszabb helyre az év végi világranglistán.
A "csúcs" a Csank János dirigálásával elért 77. helyezés 1997-ben, és a második helyet is Csank vezetésével vívta ki a nemzeti együttes: az "erősen" és 1-11-gyel kezdődő (Horvátország 1-4, Ausztria 0-2, Anglia 0-3, Olaszország 0-2) 1996-ot hetvenötödikként zárta.
Amikor Matthäus átvette az irányítást, a 72. hely volt a magyaroké (Gellei Imrével a fedélzeten), és az első esztendőben némi javulás következett be, hiszen sikerült felkapaszkodni hatvannegyediknek. Annyira azért nem kellett elájulni, elvégre a 60.-tól a 63. helyig olyan patinás csapatok sorakoztak, mint Zimbabwe, Líbia, Venezuela, valamint Trinidad és Tobago válogatottja. (Antigua és Barbuda a 153. helyen fejezte be 2004-et, és akkor még nem sejtettük, hogy hamarosan "felfedezzük".) De mit adnánk ma már a 64. pozícióért! Habár az is jogos válasz, hogy nem sokat, hiszen egy évtizedeken át a nemzetközi futballelithez tartozó országban a többség számára abszolúte mindegy: a 64. vagy a 74. helyen jegyzik-e a dicső elődök reménytelen utódait. Ám idehoztak egy korábbi 150-szeres német válogatott, öt vb-n szerepelt, világbajnok labdarúgót, akiről azt akarták elhitetni, vele minden más lesz - majd ezt ő is szüntelenül hirdette önmagáról -, csakhogy kapitányságának második évében az "induló" 72. helyezést is alulmúlta a felmondhatatlan összetételű, "próbababák" seregét foglalkoztató együttes. Eközben - Antiguán kívül - olyan különlegesség is előfordult, hogy hét (!) néző előtt lépett pályára a válogatott Isztambulban a szaúdiak ellen, de ami ennél sokkal fontosabb: a Matthäus-féle alakulat 3 győzelmet, 3 döntetlent és 7 vereséget tartalmazó 2005-ös statisztikája a diadalokban korántsem bővelkedő utóbbi évtized két leggyengébb magyar mérlegének egyike.
Tényleg, még az előző dekádban sem volt az mindig úgy, ahogyan most van... A FIFA-világranglista bevezetésének évében, 1993-ban az ötvenedik hely jutott a magyaroknak - abban az esztendőben három szakvezető is tevékenykedett: Jenei Imre, Puskás Ferenc, Verebes József -, majd 1998-ban, 1999-ben és 2000-ben egyaránt félszázon belül volt a válogatott: Bicskei Bertalan második kapitányi időszakában a 46., a 45. és a 47. helyet foglalta el. Ezt aztán az új évezredben még csak megközelíteni sem sikerült, legföljebb a 47 fordult 74-re. (Amire - mármint '74-re - Sepp Maier, Franz Beckenbauer, Wolfgang Overath, Gerd Müller és Matthäus megannyi honfitársa sokkal büszkébben emlékezik.)
Hogy miért kellett még a legrosszabb időkben is kapálózni Matthäus után, azt csupán az MLSZ ex-vezérkara tudja. Ami biztos: a németet szerződtetni sem érte meg, nemhogy minden eszközzel megkísérelni megtartani...
Mögötte a hetvennegyedik hely, előttünk az összeomlás.