Bozóky Imrének, hogy úgy mondjam, a magunk mögött hagyott esztendő hajrájában a körmére égett a magyar labdarúgás, kevésbé választékosan annak minden gondja-baja-sara-nyűge, mégsem gondolta azt, hogy az enyészeté lehet mindaz, amit felépítettnek és szilárdan állónak vélt.

A baj nem komoly, vélhette decemberben, hiszen mindössze annyi történt, hogy a közgyűlés megvonta tőle a bizalmat - igaz, nem az alapszabály előírta kétharmadosan, valójában mégis -, a szövetségi kapitány szerződésének esetleges meghosszabbításáról még csak komoly tárgyalások sem kezdődtek, aztán meg a fél elnökség lemondott. Hangulatfokozónak ott volt még az amerikai túra, amely - mint utólag kiderült - elnökségi áldás nélkül bonyolódott és ért tragikomikus véget egy floridai libalegelőn, s hogy a baj ne járjon egyedül, egy független könyvvizsgálói jelentés félmilliárd forint sorsát tartja legalábbis firtathatónak. Aztán itt volna az Európa-bajnoki pályázat a horvátokkal, amely a három hét múlva esedékes, történelmi közös kormányülés egyik napirendi pontja, ám a rendezési szándék pillanatnyilag erősebbnek tetszik az eltökéltségnél.

A körmöt égető problémák külön-külön is elegendőek lettek volna ahhoz, hogy az MLSZ elnöke rövid gondolkodás után írni kezdjen: köszönöm a bizalmat, jó volt veletek együtt, kár, hogy nem sikerült megvalósítanunk mindazt, amit elhatároztunk, szeretettel gondolok rátok, talán egyszer még munkálkodhatunk közösen labdarúgásunk felvirágoztatásáért; ezekből a kulcsközhelyszavakból össze is állt volna egy frappáns lemondólevél.

Bozóky Imre azonban az emelt fővel történő lelépés helyett - időnyerés céljából, előremenekülve - elkeseredett bozótharcba fogott: újra és újra kijelentette, ragaszkodik Matthäushoz, majd felügyelőbizottsági eljárást kezdeményezett a liga elnökével szemben, mondván, az negyvenmillió forintot utaltatott át egyik számláról a másikra, pedig nem tehette volna meg. Mire a megfegyelmezni szándékozott mikrofon elé állt, és rezzenéstelen arccal riposztozott: "örülök, hogy nem ötszázmilliót keresnek rajtam, hanem csak negyvenmilliót". Ennyit az ugyanezen hasábokon már emlegetett "felmentő sereg" színvonaláról.

Azon a január végi horvát-magyar kormányülésen elnöknek illene képviselnie az MLSZ-t, meg mondania néhány optimista mondatot, hogy miért is vágnánk ebbe a projektbe vállvetve a déli szomszéddal. (Talán azt sem kellene elhallgatnia, hogy csak minden második magyar szeretné az Eb-t, szemben az olaszok 92 százalékával.) Továbbá: a 2008-as Európa-bajnokság január 27-én esedékes, bennünket is érintő sorsolásán ugyancsak a testület első emberének - akárhogyan hívják is - kellene vezetnie a delegációt. Ehelyett, amint azt Berzi Sándor ügyvezető főtitkár elmondta, jogászok vitatkoznak azon, hogy a háromtagú ad hoc bizottság felállásáig - amelynek feladata amúgy kitűzni az elnök- és elnökségválasztó közgyűlés időpontját - a főtitkár irányítsa-e a szövetséget vagy ügyvezető elnökség dirigáljon.

A vitától függetlenül a magyar futball az ellehetetlenülés határára érkezett. Még csak bomba sem kellett hozzá.