Horthy Miklós körút
Nyár van, 1942 nyara. Urivnál, a Don menti védőállások első vonalábankészült a kép. A szűk, mellközépig érő lövészárok falára egy lécdarabotis felszögelt valaki. "Horthy Miklós körút" - olvasható rajta.
Elmondja-e háromszáz fénykép, hogy milyen volt Magyarország az 1938 és 1945 közötti években? Természetesen nem. Még csak azt sem állíthatjuk, hogy valami egészen újra nyitja rá a szemünket. Talán épp az a legfontosabb a Magyar Távirati Iroda Kor-képek sorozatának most megjelent második kötetében, hogy segít szembesülni a történelem megismerésének lehetetlen voltával. Többek között azáltal, hogy kitűnik belőle, milyen kevés elsődleges forrásunk van egy olyan korról, amelyről a szüleink-nagyszüleink még személyes emlékeket őriznek. Az MTI saját felvételei mellett ezúttal a múzeumokban őrzött képanyagból is válogatni kényszerült Vince Mátyás főszerkesztő: különösen nagy segítséget jelentett a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteménye.
Világosan megmutatkozik, hogy akár egy ilyen terjedelmes, több történészi bevezetővel és alapos kronológiával felszerelt kötet is elsősorban illusztráció lehet. Leginkább arra alkalmas, hogy új villanásokkal, a meglévő ismereteket árnyaló élményekkel tegye plasztikusabbá mindazt, amit korábban is tudtunk - vagy legalábbis tudni véltünk. Az időrendbe szedett fejezetek és az eléjük tűzött korabeli MTI-hírek nem állnak össze történelemkönyvvé. Olyanok inkább, mint egy kalendárium lapjai. Vagy mint a saját emlékezetünk: kimerevített pillanatok, hangok és illatok furcsa, asszociatív kavalkádja.
Ebben a válogatásban elsősorban olyan képeknek van helyük, amelyek többet vagy legalábbis mást láttatnak, mint a sokat idézett, immár kanonizált felvételek. Itt fontos szerephez jut a similabdaárus lyukas cipője, a Nemzeti Munkaközpont marcona női lövészeinek árvalányhajas kalapja, az egymást váltó kormányok politikusainak egyenruhaszerű kacagánya. Itt a nyitóképen felsejlik Rökk Marika meztelen keble, kétszáz oldallal hátrább pedig egy zsidó család néz a kamerába, ünneplőruhájuk mellén takarosan felvarrt sárga csillag. A gyerekek még mosolyognak is.
Villanások, amelyeket végignézve egyre inkább összeszorul az ember szíve. Kerékpáros honvédek, a visszafoglalt területeket megszálló katonákat fogadó, népviseletbe öltözött leányok. Nyilas vezetők csoportképe 1941-ből és légoltalmi gyakorlat a villamoson. A 69-es rácsos ajtaja fölött gázálarcos kalauz les ki az utcára. Öltönyben felsorakozott munkaszolgálatosok és életkép egy Váci utcai szabó próbaterméből. Vöröskeresztes nővérek fogadják Hitler ajándék repülőjét, egyikük hátrafordul, látni rajta a divatos napszemüveget. Mezítlábas orosz gyereket vallatnak magyar katonák, mások meg takaros útjelző táblákat készítenek Sztarij Oszkol előtt. A kormányzóhelyettes fényes esküvője, majd a repülő, amely balesete színhelyéről hazaszállítja Horthy István koporsóját. Távesküvő, bombatámadás utáni utcakép, parasztasszonyok hordják el serényen a zsidók hátrahagyott javait. Szovjet katona zászlót készül kitűzni az elfoglalt Parlamentre. Holttestek hevernek az Üllői úton. Szinte sértetlen fölöttük a Luxemburg grófja 150. előadását hirdető plakát.
A fotókat rövid hírekkel illusztrálták a szerkesztők. Bornírt hűvösséggel sorjáznak a sorsfordító eseményeket leíró, MTI-módra szabatos mondatok. A budapesti színházak az elsötétítésre való tekintettel egy órával előbb kezdik előadásaikat. Vitéz Takács Jenőné életnagyságú portrét festett Hitlerről, a kép megnyerte a Führer tetszését. Pintér Pál főhadnagy rajtaütésszerűen elfoglalta Medisijovka községet, és 66 főnyi ellenséget megsemmisített. Az illetékes hatóság kijelölte a svéd védútlevéllel rendelkezők lakóhelyét. A menyasszony is viselheti a fronton elhunyt vőlegénye nevét.
