Hurráoptimistának éppenséggel nem nevezném azt a hangot, amellyel létrejöttének ötvenedik évfordulóját ünnepelte Budapest Székesfőváros. A hivatalos címtárral kiegészített új Városházi Almanach - amelyet 1922 decemberében bocsátott útjára a szerkesztőbizottság - konkrétan ezzel a kezdettel emlékezett meg a fél évszázados ünnepről: "Az a szomorú korszak, melyben Budapest 50 éves jubileumát üli, sok polgártársunk lelkét annyira elcsüggesztette, hogy hajlandók minden ünneplésről lemondani."

Vesztes háború, Trianon - valóban nem volt egyszerű a helyzet. De a Városházi Almanach összeállítói azért láttak kiutat. Midőn végigtekintettek Budapest történetén, és számba vették a nagyváros robbanásszerű fejlődésének állomásait, érezhető elégedettséggel állapították meg: habár nem teljességgel kizárt, hogy a főváros elért fejlődése határához, nincs ok rá, "hogy elcsüggedjünk, mert nemzetünk szomorúbb napokat is látott, a tatárjárás, a mohácsi vész, a világosi katasztrófa a fővárosra is gyászt hoztak s mindannyiszor mégis újraéledt a nemzet, újra felvirult a főváros".

A magunk részéről a felvirulás kétségbevonhatatlan jeleként értékeljük már azt is, hogy a hivatalos címtár, a bizottságok és választmányok pontos lajstroma, valamint a székesfővárosi alkalmazottak precíz felsorolása után harminchét oldalnyi hirdetésnek is helyt adott. Teljes lapoldalon ismertette szolgáltatásait a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank közraktári vállalata és gabonaelevátora, akárcsak Földiák Lajos export-import műszaki irodája vagy éppen a Café New York Restaurant. De ily módon igyekezett eljutni az olvasókhoz Reisz Dávid mészáros és nagyvágó, a Dr. Just-féle izzólámpa és villamossági gyár rt. is, akárcsak a Harmatvíz gyártója, a Gellért rakparton található Székesfővárosi Ásványvízüzem.

Ennél is meggyőzőbb azonban az a lista, amelyet a székesfőváros szállítóiról közölt az almanach. Sokrétű és határozottan a virágzás irányába mutató tevékenységre utal, ha összegezzük, mi mindennel láthatták el a budapesti iparosok és kereskedők a hivatalt. Az ötvenöt felsorolt cég zöme például azt bizonyítja, épült azért ez-az a város kebelében. A listában megjelenik ugyanis az István téglagyár ("gyárt téglát, fayencelapot és tűzálló főzőedényt"), Kollárit Miklós és Breitner Újpest ("Kollárit-bőrlemez a jelenkor legjobb tetőfedéllemeze. Végtelenül tartós! Régi zsindelytetők átfedésére kiválóan alkalmas. Sem mázolni, sem mészlével bekenni nem kell. Utánzattól óvakodjunk!") és Biehn János aszfalt-, kátrány- és vegyigyára is. Találkozhatunk a Dalnok utcai Pázdán Lajos "épület-, mű- és lakatosmester", valamint a Kertész utcában működő Czikornyai Gyula üvegezési vállalkozó nevével. A komplettírozásban segédkezhetett Laufer Ferenc és Béla üveg- és porcellán-nagykereskedő a József körúton, akárcsak az Astra facsillár-műhely, amelynek Nagymező utcai kínálatát így összegezték: "facsillárok, állólámpák, falikarok, művésziek, tartósak, olcsók".

Márpedig ahol építkezés van, ott előbb-utóbb sok minden másra is szükség lesz. Ott kereslet lehet Brunbaum Zsigmond közeli, a Károly körúton lévő üzletének textilárujára, Lingel Károly és fia bútoraira, Deutsch Gyula órás és ékszerész kínálatára vagy akár a Budapesti Húsnagyvágó Rt. (vásárcsarnoki bizományos) termékeire. Minden bizonnyal fontosak voltak a Köztelek utcai Club Garage szolgálatai ("bérautók garageírozása boxokban, javítóműhely") és jó helyük lett dr. Ternajgó József v. egyetemi tanársegéd, gyógyszerész medicináinak a Szent Kereszt patikából.

Arról viszont kifejezetten meg vagyok győződve, hogy nem sokáig hullhattak már "a mostoha sors csapásai" egy olyan városra, ahol hivatalos szállító volt Törley József és társa, valamint a Fővárosi Nagymozgó ("Rákóczi út 70. Állandóan a legújabb filmeket tartja műsoron. Katonazene!").